End Of The Day - Niall Horan Fanfiction

Part 16: Féltékenykedés

Mikor hazaértünk, én rögtön felmentem átöltözni. Mikor kiléptem magas sarkú cipőmből, megváltás volt lábaimnak, hisz, már több mint 6 óráig volt rajtam. Én nagyon jól éreztem magam, és rengeteget táncoltunk a végén. Ma, július 24.-e van. Nem tudom, hogy ki tudja, de a szülinapom nemsokára elérkezik, mivel augusztus 3.-án születtem. Még fogalmam sincs, hogy, hogy fogom megünnepelni, de majd valahogy biztos, hisz 20 éves leszek.

Átöltöztem egy lenge, rövidnadrágba, és egy Harvard-os pólóba, meg felvettem egy bokazoknit, majd lementem a földszintre, ahol Lou, már a kanapén lustult.

- Na, mit csinálunk? – érdeklődtem.

- Nem tudom, nézzünk filmet?

- Felőlem. De akkor legyen horror. – nevettem ördögien, mire elvigyorodott.

- Miért keresel kifogást arra, hogy idebújhass? – nevetett. – én megölellek a nélkül is. – nevetett még hangosabban.

- Nézzük meg az Anabell-t, meglátjuk, hogy ki, kihez fog bújni. – vigyorogtam rá. – De előtte hozok kukoricát. – mondtam és elindultam.

- Amúgy sexi a segged ebben a gatyában. – mondta, és tudtam, hogy közben is azt nézte.

- Tudom. – vigyorogtam vissza a vállam fölött, majd mikor újra visszafordultam felemeltem a kezem, és bemutattam neki. Ezen újra elnevette magát.

Imentem, és beraktam a kukoricát mikróba. Amíg az benn volt, elővettem két borospoharat, és egy üveg bort is. Gondoltam miért ne, hisz ketten vagyunk, és holnap nincs semmi program, ugyan mi baj lehet. Pityegett a mikró, ezért kivettem, és beletettem a tálba a kukoricát, majd az egyik kezemben a tállal, másik kezemben meg a két pohár és a bor, bementem, és leraktam őket az asztalra.

- Borozgatunk? – mosolygott.

- Bizony, bizony. – kacagtam.

- Akkor indíthatom?

- Persze.

Amíg az elején bejátszások voltak, töltött magának, és nekem is a pohárba bort, és elkezdtük iszogatni, míg én az ölembe vettem a kukoricát. Mellém csúszott, majd átölelt, és így kezdtük el nézni a filmet.

Voltak benne ijesztő részek is. Volt, mikor én bújtam közelebb hozzá, volt, amikor pedig ő ijedt meg nagyon. Mind a ketten nevettünk a másik bénaságán, de persze volt mikor együtt nevettünk, a nem tudom min.

Amikor vége lett a filmnek, úgy döntöttünk, hogy rendelünk pizzát, úgyhogy rendeltünk egy családi pizzát, mert gondoltuk, ha a többiek valamikor beesnek, lehet éhesek, lesznek. Addig is beszélgettünk, és egészen elmerültünk benne, amiből ugyebár, megszokásos módon, a csöngő hangja szakított ki. Kimentem az ajtóhoz, de mielőtt kinyitottam volna, még megnéztem magam a tükörben, hogy, ha esetleg valami nem lenne jó, gyorsan megigazítsam. Mivel mindent rendben találtam, ezért visszafordultam az ajtó felé majd kinyitottam.

- Szia! – köszönt kedvesen a pizza futár srác. – Ide lesz a családi pizza ugy? – kérdezte kedvesen mosolyogva.

- Igen. - majd végigtapogattam a zsebeim, és rájöttem, hogy nincs nálam pénz. – Lou, ide tudnád hozni a tárcám? – kiabáltam be a nappaliba, miközben még mindig előttem állt a srác, és amikor visszafordultam, akkor vettem, észre, hogy jó párszor végig is mért.

- Persze! – kiabált vissza.

Nagyjából egy perc telhetett el, mikor megjelent kezében egy tárcával, ami, nos, nem az enyém volt.

- Mondtam, hogy az enyém hozd te lüke! – mondtam neki, és játékosan vállba vertem.

- Nem érdekel. Szóval mennyi lesz? – fordult a srác felé.

- 20 font lesz. – mondta, és Lou átadta nekem a pénzt, mivel én álltam a sráccal szemben.

- Már is adom. – mosolyogtam, míg Lou a pénzt számolta.

- Adhatnád a számoddal együtt! – kacsintott rám a fiú.

- Na jó, szállj le a barátnőmről oké? Nem elég, hogy egész végig méregetted, meg a seggét bámultad, miközben háttal volt neked, de még ki is kezdesz vele. Hidd el, egy telefon, és garantálom, hogy soha többet nem kapsz munkát Londonban, sőt egész Londonban, vagy akár a világon. – ölelt át hátulról, és már láttam rajta, hogy dühös!

- Nyugi. – fordultam felé, miközben kezem a kezére tettem. – Kérlek, menj el, és nem tudom, hogy mit képzelsz magadról, hogy egy lánnyal kikezdesz akit... hagyjuk. – nyomtam a kezébe a pénzt, és becsaptam előtte az ajtót.

Megfordultam Louis karjaiközt, majd letettem a mellettünk lévő asztalra a pizzát. Ráraktam a kezem azarcára, mire meglágyultak arcvonásai és közelebb húzott magához. Én nyakánálöleltem, míg ő derekamat ölelte körbe nagy, izmos karjaival. Még közelebbhúzott magához, mire arcunk már majdnem összeért. Megtette az utolsó lépést,mikor ajkait enyémek ellen nyomta, és lassan kezdte el mozgatni. Ajkaink lassanmozogtak, szép összhang volt köztük. Szemeim lehunytam a jóleső érzéstől és karjaimszorosan nyaka köré fontam. Megéreztem nyelvét, amint bejutásért könyörög és énezt, boldogan meg is adtam neki. Megremegtek térdeim, amikor végig simítottpuha nyelvével enyémen, és amikor lassú keringőzésbe kezdtek féltem, hogyösszecsuklanak alattam, de ez szerencsére nem történt meg hiszen szorosankörülölelte derekam és magához préselt. Amikor már teljesen elzsibbadtakajkaink és a nyelvünk, csak akkor voltunk képesek egy kicsit is, de szétválniegymástól. Lihegve döntötte ismét homlokát enyémhez, majd apró puszikat adottszámra és arcomra. Szaporán vettem a levegőt és még egyszer rátett a lapáttalakkor, amikor kezét becsúsztatta pólóm alá és meleg tenyerével, hátam kezdte elsimogatni. Tiszta libabőrös lettem érintésétől. Nagyon jó csók volt, szerintema valaha volt egyik legjobb csókom. Nem tudtam, hogy így is lehet, eddig nem ishittem, hogy létezik tökéletes csók. Máig. Csak máig. De rájöttem, hogy nem, azthiszem megkaptam az egyedülálló első és utólsó tökéletes csókomat Louistól.

- Megnyugtatsz – suttogta bőrömbe.

- Te is engem. – mosolyogtam bele vállába, amit kisebb nevetéssel reagált le.

- Figyelj Soph, én nem tudom már magamban tartani ezt. – nézett rám világfájdalmas arccal.

- Jézusom, mi történt Lou. Nekem elmondhatod, nagyon megijesztesz. – néztem rá, mire fájdalmasan felnevetett.

- Nem komoly dolog. Ez inkább azok közé, a dolgok közé tartozik, ami belülről emészt. – sóhajtott fel.

- Szeretnéd elmondani? – kérdeztem halkan.

- Igen. – nézett a szemembe. – De még nem most. – ölelt át, és még percekig ott álltunk, és csak öleltük egymást. Nagyon jó érzés volt. Elmondhatatlanul.

Kommenteljetek és voteoljatok!