End Of The Day - Niall Horan Fanfiction

Part 13: Újság

Az egész út alatt csöndben voltunk, nem tudtuk, hogy mire számítsunk, mert a fiúk sem kerültek még ilyen helyzetbe. Tudom, hogy furán hangzik, hogy ezt mondom, de tényleg nem fordult még elő velük ilyen, már ahogy ők azt állították.

- Nyugi, figyelj, ha több, mint fél évet kell aláírnunk, akkor elmondjuk mi volt – mosolygott rám nyugtatóan. Bólintottam, mert ideges voltam, és nem bírtam megszólalni.

Velem nem volt soha tele a média, hogy ezt csinálom, meg azt csinálom. Nekem, mondhatni, hogy még nyugis életem volt az apámhoz képest, akiről persze írtak sok mindent, úgy ahogy a bátyámról is.

Most, hogy itt van, a One Direction, részben én vagyok a menedzserük,sőt a turné egyik részén én leszek velük, mert apa nem ér rá, mert megint valami fonttosabb dolga akadt. Mivel az apám, rám bízta ezt a feladatot, így egyre többet látnak házon kívül a riporterek, újságírók, főleg, hogy a fiúkkal. E nem kis port kavart. Eddig, csak találgatták, hogy miért vagyok a közelükben, de a nemrég felvett interjún, elmondták az igazat. Amúgy is hirtelen lett nagy felhajtás körülöttem, mert eddig, max, az utcán fényképeztek le, és néha, ha elmentem jótékonykodni, benne voltam az újságban, ellenben most, mindenféle pletyka kering a neten rólam, és persze a fiúkról is. Egyre többet tudnak meg a magánéletemről, és ez volt az, amit az elejétől fogva el akartam kerülni.

Kiszálltunk a kocsiból, és besétáltunk az épületbe, úgy, hogy Louis a hátamnál fogva vezetett. Most is sok volt a riporter. Különösen azóta nőtt meg a számuk, hogy bejelentették, hogy ennél a cégnél vannak leszerződve.

Mikor beértünk, felmentünk lifttel a 4. emeletre, és megálltunk apám irodája előtt.

- Nyugi minden rendben lesz. – mosolygott rám Louis megint. – Amit a kocsiban mondtam, szerintem tényleg legyen úgy. – mondta, és én bólintottam.

Bementünk, és 2 férfi, és egy nő ült az asztalnál, miközben apám mutatott nekik valamit, egy papíron.

- Sziasztok, ő itt a lányom Sophia, és a barátja, Louis Tomlinson. – mutatott ránk. – Ők pedig, Mark Newmale, és Lucy Dust. – mondta, és bemutatkoztunk egymásnak.

- Apa, rátérhetnénk, a lényegre? – kérdeztem.

- Persze. Szóval... – kezdett bele. – Lucy azért van itt, mert szervezne nektek hetente legalább egy programot, Mark, pedig az új testőröd, Sophia.

- Szerintem tudunk, mi szervezni programokat. – mondtam apának.

- Sajnos, csak akkor nincs szükség Lucyra, ha megígéritek, hogy minden héten megjelentek, valahol, mondjuk, egy moziban, étteremben, vagy elmentek valahova, egy hétvégére. Ha egyszer is kimaradtok, és nincs rá valami nyomós okotok, akkor onnantól Lucy fog nektek mindent megszervezni. – folytatta, mire bólintottunk. – A lényeg, hogy jelenjetek meg egymás kezét fogva az utcán minél többször, és meg is kell csókolnotok egymást, hisz különben nem fognak elhinni semmit nektek. Mivel mind a ketten ugyan ott laktok, így az nem lehetséges, hogy egymás lakására járkáljatok, vagy Louis, neked van házad máshol? – kérdezte, mire ő félve, de bólintott. – Az remek, akkor, majd néhány estét ott kéne töltenetek. A szerződés fél évre szól. Ez egy titoktartási szerződés, és miután lejár, meg lehet hosszabbítani.

- Rendben. – mondtuk tökéletesen egyszerre, mire ők elmosolyodtak.

Alá írtuk a szerződést, tehát fél évig Louis barátnője vagyok. Így belegondolva nem is akkora baj. Miután elrendeztünk mindent, kimentünk, és csak csöndben sétáltunk egymás mellett. Mikor kiértünk, megfogta a kezem és úgy sétáltunk el a kocsiig.

- Mit szólnál, ha elmennénk ebédelni? – kérdezte, miközben átölelte a derekam.

- Felőlem mehetünk, de ennyire jó színész vagy, vagy már van benne gyakoroltad!? – kérdeztem kuncogva.

- Ha már el kell játszanunk, akkor úgy bánok veled, mintha tényleg az lennél, úgy könnyebben megy. – mondta mosolyogva. Ekkor láttunk egy villanást. – Ott fotósok vannak, úgyhogy készülj arrra, hogy lekaplak. – mondta, mire kuncogtam.

A következő pillanatban, már ajkaimon voltak az övéi, és lassan játszott velük. Úgy bánt velem, mintha eltörhetnék. Jól esett, de fura volt, hogy csak színlelünk, és mégis milyen hihetőnek tűnhet kívülről. Addig csókolt, míg el nem fogyott a levegőnk.

- Te aztán tudsz. – mosolyogtam rá.

- Hát még szép, nem érdemelsz mást, csak érzéki csókokat. – mondta, mire vállába rejtettem az arcom, és úgy röhögtem tovább, úgy, hogy majdnem megfulladtam. – na jó, ez nagyon nyálas volt. – kezdett el nevetni ő is. – Gyere, menjünk. – mondta, s kinyitotta az ajtót, majd miután beszálltam, átment, és ő is beszállt.

Elmentünk enni, és persze, hogy nem zavartattuk magunkat. Hagytuk, hogy csináljanak rólunk jó sok képet, így garantáltan benne leszünk az újságban.

- Elmegyünk sétálni? – kérdezte Louis, miután befejeztük az ebédet az étteremben.

- Persze. – mondtam lelkesen.

Amúgy tényleg jól éreztem magam Louissal, és már eléggé feloldódtam, így már nem voltam sem feszült, sem pedig ideges azért, hogy mi lesz holnap.

- Amúgy tényleg jól érzem magam. – mondta, és leült egy padra.

- Én is. – húzódtam közelebb hozzá. – Hozzá tudnék szokni az ilyen napokhoz. – mondtam, és egy puszit adtam az arcára.

- Ja, először azt hittem, hogy majd ilyen kínos csendek lesznek, de tévedtem. – adott puszit a számra.

Még valahogy mindig nem tudom felfogni, hogy ez történt, közel 2 hónap alatt. A turné feléig vagyok papíron a barátnője, utána nem tudom mi lesz. Vagy, hogy addig mi fog történni.

- Nem tudom, mikor fogom ezt megszokni. – döntöttem fejem a vállának.

- Ugyan mit? Hogy itt ülsz a jóképű sztárbarátoddal? – öltött el magára, egy nagyképű mosolyt.

- Nem, hanem, hogy ezt ilyen simán el tudjuk játszani, eskü, már természetesnek érzem, hogy megcsókollak, pedig még csak pár órája vagyok a csajod. – kuncogtam fel a végén.

- Hát, mivel a csajom vagy, ezért nekem van a világon a legszebb barátnőm. – mondta, mire elpirultam. – na, gyere, menjünk haza.

Hazamentünk, és elmentünk fürdeni, majd úgy gondoltuk, hogy együtt alszunk, ezért átmentem Lousihoz, és mikor befeküdtem mellé, elfordult, és a mellkasára húzott. Ott, még beszélgettünk egy picit, majd leoltotta a lámpát, és elaludtunk egymás karjaiban.

Kommenteljetek és voteoljatok!