End Of The Day - Niall Horan Fanfiction

Part 12: Hazugságok

Boldog új évet kívánok mindenkinek, és jó hangulatot, a 2017-es évben érkező részek, első példányához!

- Csak kíváncsi voltam a véleményedre. – vonta meg a vállát. – de, amúgy veled, meg Louissal mi van? Eléggé „jól kijöttök", mióta összevesztünk. – mutogatott idézőjeleket a kezével, de csak, miután letette az üres poharát, a pultra.

- Óóóóó... - mondtam. – Hát Louissal, mi... - „nem vagyunk együtt" mondtam volna, ha valaki nem vág bele a szavamba.

- Igazából járunk! – mondta az ajtóban állva Louis, mire mi ketten nagy szemekkel néztünk rá.

- Hát, akkor legyetek boldogok! – köpte oda a szavakat, és kiviharzott a konyhából.

- Louis, ezt mégis miért kellett? – kérdeztem nem olyan hangosan.

- Mert nem akarom, hogy megbántson. Hidd el, amíg legalább Lindy a képben van addig higgye ezt, és neked is jobb lesz, mert addig sem fog megbántani azért, mert te azt hiszed, van esélyetek. – mondta, és a vállamra tette a kezét.

- És? Akkor majd mindenki előtt el kell játszanunk, hogy mi együtt vagyünk? Vagy mi? Nem fogja kicsit furán kivenni magát, ha az utcán nem látnak minket kézen fogva sétálni? – kérdeztem. – Ezt kicsit át kellett volna gondolni.

Niall szemszöge:

Nem hiszem el, ezek végig kavartak, pedig eddig egyetlen egy jelét nem láttam ennek a kapcsolatnak. Nem baj, nyugi. Neked ott van Lindy, nem kell neked Sophie, hisz még csak nem is ismered annyira.

Úgy fél óra múlva lementem, de már senkit nem találtam lent, aminek örültem. Csináltam magamnak egy szendvicset, majd leültem, és elkezdtem megenni. Időközben, besétált Soph apukája, ami, viszont kicsit elrontotta a kedvem, mivel nem vágyom most senki társaságára.

- Mi a baj, fiam. Szomorúnak látszol. – mondta és kitöltötte szokásos reggeli kávéját.

- Nekem semmi bajom nincsen, csak mg kicsit fáradt vagyok. – vontam meg a vállam.

- Hát rendben. Nem láttad a lányom esetleg? – kérdezte, mire lefagytam. Mit válaszlojak?

- Hát... Szerintem Louisnál keresse! – válaszoltam, mire felvonta a szemöldökét.

- Ezt, hogy érted?

- Jajjjj, hogy ön nem tudta! Louis és Sophie együtt vannak! – mondtam tettetett meglepődéssel, és egy kis gúny is volt a hangoman.

- Nem, tényleg nem tudtam róla, és már megbeszéltük, tegezz nyugodtan! De, akkor megyek és beszélek is velük.

Mondta és felment, én meg tenyerembe temettem az arcom! Mit tettem!

Sophie szemszöge:

Már vagy 40 perce itt ülünk Louis szobájában, és azon gondolkodunk, hogy mit tegyünk. Mivel még csak Niall van fent tudomásom szerint, ezért nyugodtan tudnánk beszélgetni, csak rosszabbnál rosszabb ötleteket találunk ki.

Épp ebben a másodpercben vágódott ki az ajtó, és az apám esett be rajta, és furán nézett ránk.

- Szóval tényleg igaz? – járkált a fejét fogva