Egy hétköznapi lány életéről szól akinek a szülei híres emberek, és A cégük révén megismerik egymást. Remélhetőleg nem átlagos sztori lesz. Sok fordulattal, meglepetéssel és izgalommal.
- Nem értelek. - Mondtam szomorúan.
- Nem is kell. Csak...
Már csak egy hét van a turnéig, így mindenki hazament. Most tehát nekünk is van egy hetünk, hogy elkészüljünk, viszont nekem apa adott még egy csomó dolgot, amit el kell, hogy intézzek, mivel ő nem ér rá.
Pont, felöltöztem, mikor megcsörrent a telefonom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szia. – köszönt kedves barátom Lou.
- Szia. – köszöntem vissza.
- Mit csinálsz? – kérdezgetett.
- Igazából semmit, most öltöztem fel. – mosolyogtam.
- Akkor jó, és ma is van valami dolgod, vagy ma maradsz otthon? – szegezte nekem kérdését.
- Elvileg ma nincs semmi, úgyhogy szabad vagyok egész nap, miért?
- Nincs kedved eljönni a családomhoz? Bemutatnálak nekik, márha te is szeretnéd. – mondta, enyhe zavarában.
- Igazából van kedvem, viszont akkor mennék is készülődni, mert tudtommal 3 óra az út. – nevettem el magam.
- Rendben, de siess, szia, puszi. – köszönt el, majd meg sem várta, hogy elköszönjek, bontotta a vonalat.
Elkezdtem, keresni egy táskát, hogy rakjak bele néhány dolgot, mert nagynak látom az esélyét, hogy ha odamegyek ott is, alszom. Pakolás közben megint megcsörrent a telóm. Azt hittem megint Lou lesz az, de tévedtem, ugyanis apa neve állt a kijelzőn.
- Szia. – köszöntem.
- Szia. – köszönt vissza.
- Miért hívtál? – kérdeztem, de tudtam, hogy egy újabb unkát akar nekem adni.
- Lenne számodra egy munka, amit majd el kéne intézned még ma.
- És mi lenne az?
- Gondolom tudod, hogy Lou, csak a turné második felétől tud velünk jönni, - mondta, mire bólintottam, de ezt nem látta. A hallgatásom miatt folytatta. – tehát, ma jön pár nő, akivel kéne csinálni egy interjút, illetve, bemutatna neked pár dolgot, amit tud. Egyszóval el kéne velük beszélgetned. – mondta a fontos dolgokat.
- És ezt nem lehetne holnap elintézni, a mai nap nem a legjobb. – mondtam szomorúan, bár tudtam, hogy ez nem hatja meg.
- Sajnálom, a mai napot egyeztettük velük, és már nem tudjuk áttenni. De miért is nem jó ez a nap? A fiúk egész hétre hazautaztak. – kérdezte a végét kíváncsiskodóan.
- Louis elhívott a családjához, mert be akart mutatni neki. – sóhajtottam. – de akkor, mindjárt visszahívom, és megmondom, hogy mégsem jó. – sütöttem le a szemem, pedig egydül voltam.
