VOID - Teen Wolf [Stiles Stilinski] Fanfiction (magyar)

25. fejezet

Stiles olyan hosszú ideig hallgatott, hogy azt hittem, rossz néven vette a „vallomásomat" vagy valami ilyesmi. Nem voltam túl jó ezekben. Az emberi érzelmek világa számomra túl zavarosnak és különlegesnek tűnt ahhoz, hogy megértsem. A fiú azonban mégis válaszolt.

- Ennek örülök.

Csak ezután ült teljes némaság a szobára. Hosszú idő óta végre boldogan aludtam el.

***

Halk kopogás férkőzött be a tudatomba.

- Stiles, nem kéne elkezdened készülődni a...

Félálomban kinyitottam a szememet azon gondolkozva, ki keresi rajtam Stilest, arra viszont hamar rájöttem, hogy nem Dereknél vagyok. A szobaajtóban Mr. Stilinski állt egyenruhában, a kezében egy bögrét tartva. Meglepetten felvonta a szemöldökét, a tenyerét a kilincsen tartva.

- Bocsi, srácok. Azért ne késsetek el – figyelmeztetett minket – szerintem zavarában -, majd behajtotta maga mögött az ajtót és a lépcső nyikorgása jelezte, hogy elhagyta az emeletet.

Ekkor észrevettem Stiles karját a derekamon. Reflexből fel akartam ülni, de mivel gyomorszájon könyököltem, rá kellett jönnöm arra is, hogy valószínűleg egész éjszaka kispárnának használtam a mellkasát.

- Ne haragudj! - A másodperc törtrésze alatt húzódtam el tőle. A fiú is ébren volt már, nem tudom, hogy a véletlen támadásomtól vagy az apjától döbbent meg jobban.

- Semmi baj – fojtott el egy grimaszt, miközben ledobta magáról – magunkról – a takarót. Hát ez borzalmasan kínos.

Felugrottam az ágyról, átesve a saját táskámon. Az arcom égett, nem mertem visszanézni Stilesra. Képtelen voltam elhinni, hogy egész éjszaka összebújva aludtunk és nem ébredtem fel rá. Ráadásul még a sheriff is ránk nyitott. Nagyszerű. A hajamba túrva kaptam a kezembe a hátizsákot. Úgy tettem, mintha a ruháimat keresném. Valójában persze pontosan tudtam, hogy hol lapulnak, de nem akartam bénán ácsorogni a szoba közepén, mint akit odatettek.

Stiles megköszörülte a torkát.

- Öhm, akkor én most... bemegyek a fürdőbe, azt hiszem. Öltözz át nyugodtan.

Nem reagáltam. Pár másodperccel később az ajtó becsukódott, így hátra mertem fordulni. Ő már természetesen nem volt a szobában. Visszaültem az ágy szélére, az arcom a tenyerembe temetve. Mi történik? Egyáltalán miért maradtam este az ágyában?

Pár perccel később ébredtem rá arra, hogy tényleg el kéne kezdeni öltözni, ha nem akarom, hogy Stiles fehérneműben nyisson rám. Villámgyorsan magamra kaptam egy pólót és egy farmernadrágot, majd a táskám a kezembe véve kirontottam az ajtón. A fiú épp akkor lépett ki a fürdőszobából. Pár másodpercig csöndben bámultunk egymásra, míg el nem kaptam a tekintetemet. Sarkon fordultam és levágtattam a lépcsőn. Stiles apja csak akkor jutott ismét az eszembe, mikor szembetalálkoztam vele a nappaliban. Egy pisztoly volt a kezében, épp a tárat ellenőrizte. Ő volt a sheriff, mégis bizonytalanságra ösztönzött. Nem szerettem fegyveres emberrel egy helyiségben tartózkodni a sajátom nélkül, akárki is legyen az. A férfi amint észrevett, rám villantott egy meleg mosolyt – hasonlót, mint amilyet Stiles szokott. Úgy néz ki, ez náluk családi vonás.

Vajon mi lenne az én családomban? Reggelente kávé helyett fegyvert fognánk egymásra? Végül is az is emeli a vérnyomást.

Időm sem volt végiggondolni, ugyanis valaki elhúzott mellettem, kis híján fellökve.