VOID - Teen Wolf [Stiles Stilinski] Fanfiction (magyar)

29. fejezet

Aznap nem csak Stiles jött utánam az iskolából. Mint kiderült, visszaküldte Scottot a többiekért, egy óra elteltével az alfa, Malia, Lydia és Kira is Derek lakásában ácsorogtak.

- Isaac? - pillantott körbe a kitsune, mintha arra számított volna, hogy itt találja a fiút. Feltételezem, nem volt az iskolában.

- Elment - felelte Derek, mire mind felé kaptuk a fejünket.

- Hová? Mikor? Miért nem szólt? - meredt rá Scott döbbenten.

- Azt mondta, van egy kis dolga. Nem igazán érdekel a magánélete - vont vállat a férfi. - Pár nap múlva jön.

Ő ezzel fejezte be a csevejünket, köszönés nélkül Braeden után ment.

- Nem várhatjuk meg - jelentette ki Stiles.

- De, ti megvárhatjátok. Egyedül megyek - szólaltam meg halkan.

- Biztos, hogy nem! - vetett ellen a fiú. - Te magad mondtad, hogy összefogunk, nem emlékszel? Ha te mész, nem leszel egyedül.

Mély levegőt vettem, miközben végignéztem a körülöttem állókon.

- Stiles, te voltál a Nogitsune gazdateste - mutattam rá. - Biztosan van olyan, akinek még mindig a listáján vagy. Scott egy igaz alfa, felbecsülhetetlenül sokat ér. A bansheek szintén keresettek a rabszolgapiacon, a kitsunék pedig ritkák.

- Rabszolgapiac? - ismételte meg Lydia, karba fonva a kezét.

- Ha valamire te magad nem vagy képes, de szükséged van rá, vedd meg azt, aki tudja - bólintottam, majd felálltam a kanapéról. - Megyek pakolni.

- Mi is megyünk - vágta rá Scott határozottan. - Ez nem csak a te ügyed, már a miénk is. Hagyd, hogy segítsünk! Egyébként sem ez lenne az első veszélyes ügyünk Mexikóban.

Nem válaszoltam. Fogalmam sem volt, mit csinálhattak ezelőtt azon a helyen, de nem javított a helyzetükön.

Pár perccel később Stiles kivételével már senki sem tartózkodott a lakásban. Monoton mozdulatokkal gyűrtem be a maréknyi ruhámat és a töltényeimet a fegyverem és a pénzem mellé. Csak a hátizsákomat terveztem hozni, semmi mást.

- Mehetünk? - szólalt meg mögöttem Stiles, amint a vállamra kaptam a táskát.

- Nem tartom jó ötletnek, hogy gyere - néztem a szemébe komolyan, de csak megrázta a fejét, és a kezem után nyúlt. Nem számítottam rá. Az események után olyan szokatlannak és idegennek tűnt összefűzni az ujjaimat az övéivel. Mintha nem történt volna semmi. Kényszert éreztem, hogy elhúzzam a kezemet, mégsem tettem.

Sejthettem volna, hogy Stiles magához visz. Ahogy felért a szobájába, kivágta a szekrénye ajtaját, és az ágyára dobált pár ruhadarabot. A mosdóból is összeszedett dolgokat, nekem pedig akaratlanul egyfajta keserű mosoly kúszott az arcomra. Nem nyaralni készültünk. Kis gondolkozás után a fölre szórta az iskolatáskája tartalmát, és beledobálta, amiket összegyűjtött. Az íróasztala fiókjából előhúzott egy pénztárcát, és kapkodó mozdulatokkal számolni kezdte a tartalmát.

- Ilyen kevés pénzzel öngyilkosság odamenni - túrt a hajába, miközben elővette a telefonját.

- Sokkal annál is inkább - vontam vállat. - Minél több vagyonod van, annál valószínűbb, hogy kirabolnak. Ha értékes, talán még meg is ölnek.

Nem tagadom, rá akartam ijeszteni. Szerettem volna, ha nem jön velem. Senkinek nem volt életbiztosítás betenni a lábát arra a helyre, de emberként még csak meg sem tudta védeni magát. Stiles azonban csak röviden felpillantott rám, ennyi volt a reakciója, majd újra a telefonjába temetkezett.