VOID - Teen Wolf [Stiles Stilinski] Fanfiction (magyar)

24. fejezet

Sziasztok!
Igen, jól látjátok. 😏 Ez ma a második rész. Eredetileg pár nap múlva szerettem volna felrakni, de akkor addigra írok másikat. 😂😂 Ezt a részt küldöm VikiCsnge-nek, bár olyan drasztikus dolgok nem történnek benne. Ezzel szeretném megköszönni, hogy aranyos kommenteket ír. 😁 Jó olvasást!

 - Szóval azt mondod, ha Braedent nem ismerik, nem fognak neki segíteni.

Stiles kitartóan követett az erdőbe, ahol az ebédszünetem terveztem tölteni. Kora reggel óta a piac működését próbáltam neki elmagyarázni, amit egyébként megértett, de nem akart elfogadni.

- Miért tennék? Azt hihetik, hogy fel akarja adni őket – feleltem, félrehajtva egy ágat az útból. A korhadt piknikasztalhoz szerettem volna eljutni, ami nagyjából tíz percre volt az iskolától, belefért az időnkbe. Eredetileg egyedül szerettem volna lenni, de a fiú lerázhatatlannak bizonyult. Vele együtt a tíz percből lehetett húsz is, nem volt túl gyakorlott ilyen terepen. Direkt lassabban mentem, kerülve a túl meredek, köves helyeket, mégis nehezen tudott lépést tartani velem.

Kész megváltás volt, kilépni a bokrok takarásából a piknik asztalhoz. Végigfuttattam a szemem a fák lombján, és hátrafordultam volna, hogy megnézzem, Stiles hol tart, mikor észrevettem valamit az asztalon.

- Miért álltál meg? – kérdezte Stiles, mellém akart lépni, de kiraktam elé a kezemet és a hátam mögött tartottam.

- Ne nézz oda – súgtam. – Fordulj vissza és menj innen!

- Mi történt? – A fiú nem hallgatott rám. A kezem félrelökve kilépett a bokor takarásából, így ő is meglátta, amit én.

Első pillantásra semmi különös nem volt a férfiben, aki a padon ült, fejét az asztallapra hajtva. Úgy tűnt, mintha elaludt volna, de egy alvó ember előtt nincsenek kiterítve a belső szervei művészi precizitással elrendezve. A vére mindent beszennyezett körülötte. Ilyet még én sem láttam. A szám elé kaptam a kezemet, ahogy közelebb léptem a hullához. A vállánál fogva felemeltem a padról, és egy felismerhetetlenségig szétkaszabolt arccal találtam magam szemben. Felegyenesedtem, így a hátára ragasztott cetlit is észrevettem: kusza tollvonásokkal állt rajta a MEGBÍZÁS TELJESÍTVE felirat.

Hátrapillantottam Stilesra. A fiú tőlem két méterre állt, falfehér arccal méregette a hullát. Mikor észrevette, hogy őt nézem, közelebb jött hozzám, közvetlenül mellettem állt meg.

- Úristen, mennyi vér... - jegyezte meg halkan.

- Rosszul vagy tőle?! – meredtem rá. – Ne mondd, hogy így akartál eljönni velem a piacra.

A fiú rám kapta a tekintetét, ezzel látszólag kizökkentettem az első sokkból.

- Csak meglepődtem, oké? – A fejével a holttest felé bökött, mintegy tématerelésképp. – Ismerted?

- A megbízóm volt – fújtam ki a levegőt. – Stiles, ez egy üzenet. Valaki rájött, hogy visszajártam a piacra, így senki nem mehet oda. Túl veszélyes.

- Az a valaki nem csak azt tudja, hogy ott voltál. Tudja, kitől kaptad a... munkádat és azt is, hogy hol szereted tölteni a szabadidődet – tette hozzá a fiú. A ki nem mondott konklúzió ott lebegett a levegőben: valaki nyomozott utánam és talán most itt van.

- Nincs valami ötleted, hogy ki lehetett? – kérdezte Stiles, hátrébb lépve az asztaltól.

- Fogalmam sincs, de megpróbálhatok valamit – haraptam be az ajkamat. Banshee voltam, megvoltak a magam módszerei.