Vadrózsák

4. Fejezet

Délután Sonic telefonált, hogy áthívja magukhoz Cassie-t. A lány még soha nem járt náluk. Kíváncsi volt, vajon hogyan él a barátnője. Semmit sem tudott a családtagjairól, így ez remek alkalomnak tűnt, hogy végre megismerje őket. Sonic négyre jött érte.

- Otthon lesznek a szüleid? – kérdezte Cassie, miközben bekapcsolta a biztonsági övet.

Sonic elfintorodott.

- Csak a mostohaanyám. Apu estig dolgozik.

- Oh... Elváltak a szüleid?

- Nem. Anya a születésemkor meghalt.

Cassie rettenetesen szégyellte magát, amiért akaratlanul is fájdalmat okozott a barátnőjének.

- Sajnálom – motyogta.

- Semmi gond! Nem ismertem őt, így annyira nem fáj az elvesztése. Aput jobban megviselte. Nem is akart újranősülni. Az én bíztatásomra kezdett csajozni. Ma már bánom, hogy rávettem, mert nekem köszönhetően ismerte meg Sindy-t.

- Annyira nem lehet rossz fej... - jegyezte meg Cassie.

Sonic felhorkant.

- Majd meglátod, hogy az! Igazi agyatlan liba. Műkörmös. Azt hiszem, nem kell tovább magyaráznom.

Cassie elmosolyodott.

- Így már értem.

- Ráadásul nem elég, hogy őt el kell viselnem, még a lányát is a nyakunkra hozta. Rémálom az a csaj! De komolyan. Haylie-nek hívják, tizenhárom éves, és mindent megtesz, hogy kikészítsen!

- Ajaj... Tényleg nem lehet könnyű neked!

- Hát, nem. És tudod mi a szomorú? Hogy apu imádja azt a fruskát! Állítom, hogy még nálam is jobban szereti!

Cassie látott egy könnycseppet megcsillanni Sonic szemében. Nagyon megsajnálta. Vigasztalásképp rátette a kezét a combjára, és gyengéden megszorította.

- Biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz! Te vagy a lánya. Szeret téged, hidd el!

Sonic hálásan nézett rá.

- Kösz, Cassie. Mondtam már, hogy örülök, hogy ide költöztél?

Cassie kuncogott.

- Nem, még nem. De jól esik.

Egymásra mosolyogtak. Cassie csupán most döbbent rá, hogy a keze még mindig Sonic combján pihen. Zavartan megköszörülte a torkát, és gyorsan levette róla.

- Na, itt is volnánk! – mondta Sonic, pár perc múlva, és leparkolt egy hatalmas, fehér villa előtt.

- Te itt laksz? Wow! – ámuldozott Cassie.

- Nem olyan nagy szám – vonogatta a vállát Sonic.

- De hát ez egy palota!

Sonic végre elvigyorodott.

- Várj, amíg meglátod belül! – azzal megfogta Cassie kezét, és odavezette a nagy kovácsoltvas kapuhoz. Megnyomott egy gombot, mire a kapu utat engedett nekik.

Amint beléptek a kertbe, egy hatalmas, fekete foltos dog sietett az üdvözlésükre. Ráugrott Sonic-ra, és elkezdte nyalogatni az arcát. – Ne már, Hektor! Hagyd abba! Csupa nyál leszek! Inkább menj, puszild meg Cassie-t!