Matt-et mintha a föld nyelte volna el. Cassie hiába próbálta egész este hívni, a fiú telefonja ki volt kapcsolva. A lány nem értette a helyzetet. Matt ennyire érzékeny lenne, hogy csak azért megharagudott rá, mert nem vele töltötte a délutánt? Vagy érezte rajta, hogy valami nincs rendben, nem tetszett neki, hogy elhúzódott tőle... De attól még beszélhetne vele, elvégre a barátja!
Cassie olyan ideges volt, hogy még csak nem is reggelizett. Üres hassal, szorongva indult el az iskolába. Bár még nagyon korán volt, ennek ellenére az épület már megtelt diákokkal. A fiatalok csoportokba verődve álltak a folyosókon, és vidáman cseverésztek. Cassie odaköszönt az ismerőseinek, azok viszont valamely furcsa oknál fogva nem viszonozták az üdvözlést. Ellenségesen meredtek rá, és Cassie érezte, hogy a háta mögött kibeszélik. Egészen addig nem tudta mire vélni a dolgot, amíg bele nem futott Sonic-ba. Barátnője épp olyan zaklatottnak tűnt, mint ő maga.
- Cassie – lihegte, és arca fájdalmas fintorba rándult.
- Mi a baj? – kérdezte ijedten a lány.
Sonic csak a fejét rázta, és átnyújtott Cassie-nek egy szórólapot. A papíron nagy, vörös betűkkel ez állt: GYILKOS! Alatta az ő képe, és egy pisztoly... Aztán a rövidke szöveg: Íme, a lány, aki megölte a saját apját!
Cassie-vel forogni kezdett a világ. Ez nem lehet igaz... Biztosan csak álmodik...
Sonic-nak kellett megtámasztania, hogy el ne essen.
- Nem tudom, ki csinálta – mondta a tüsi hajú - De tele van vele az egész iskola!
Cassie nem válaszolt. Egy szó sem jött volna ki a torkán. Sonic együtt érzően nézett rá.
- Nyugi, nem lesz semmi gond! Én melletted állok, bár nem tudom, mi ez az egész.
Cassie-t ez most vajmi kevéssé vigasztalta. Úgy érezte, mindennek vége, kitudódott a titka. Alison meg fogja ölni... El kell tűnniük innen... De gyorsan!
- Vigyél haza! – motyogta.
Sonic felvonta a szemöldökét.
- Micsoda? A menekülés nem jó megoldás!
Cassie dühösen meredt rá.
- Ó, igazán? Akkor szerinted mi lenne a jó megoldás? Maradni, és megvárni, amíg teljesen kikezdenek?
- Először is azt kéne kideríteni, hogy ki a felelős ezért.
- Ne izgulj, én tudom!
Cassie kínjában majdnem elnevette magát. Már hogy a csudába ne tudná, hogy ki a felelős! Hiszen egyértelmű! Az a szemétláda végül csak beváltotta a fenyegetést! Kész, ennyi volt, győzött!
- Vigyél haza! – ismételte mérgesen.
Sonic beletörődően felsóhajtott.
- Jól van, gyere!
Átkarolta barátnője derekát, és végigtámogatta a folyósón. Ahogy elhaladtak a diákok mellett, Cassie megint magán érezte gyűlölködő pillantásaikat.
- Mit bámultok? – vetette oda nekik Sonic.
Mire a parkolóba értek, Cassie már alig tudta tartani magát. Látszott rajta, hogy közel áll a síráshoz. Sonic gyorsan betuszkolta az autóba, majd ő is elfoglalta helyét a volán mögött, és indított.
- Oké, most már nyugodj meg! Biztonságban vagy. Itt nem bánthatnak! – próbálta vigasztalni a lányt, aki kigúvadt szemekkel meredt maga elé. Úgy tűnt, sokkot kapott. A kezében még mindig ott szorongatta a gyűrött szórólapot.
YOU ARE READING
Vadrózsák
Teen FictionA tizenhét éves Cassie Albright rengeteg mindenen ment keresztül; fiatal kora ellenére már vér tapadt a kezéhez, hogy megmentse édesanyját. Cassie-t állandó bűntudat kínozza, ugyanakkor szeretne új életet kezdeni. Édesanyjával elköltöznek egy különö...