Vadrózsák

11. Fejezet

A felügyelő bizottság ülését február 15-ére tűzték ki, tehát Cassie-nek öt napja volt rá, hogy felkészüljön. Természetesen az ügy lezárásáig nem kellett bemennie az iskolába. Mr.Hardwick-et szembesítették a vádakkal, és a tárgyalás napjáig őt is felfüggesztették.

Cassie az ideje nagy részét Nináéknál töltötte. Alison ugyanis, amikor megtudta, hogy kipattant a családi titok, éktelen haragra gerjedt, és jobban gyűlölte a lányát, mint valaha. Az sem ébresztett sajnálatot benne, hogy Cassie-t megerőszakolták. Szerinte az is az ő hibája volt, hisz minek is kellett illegetnie magát a tanár előtt? Cassie legszívesebben felpofozta volna! Nem értette, hogy lehet valaki ilyen kegyetlen. Hogy viszonyulhat így a saját gyermekéhez? Ahelyett, hogy óvná, és segítene felállni neki a padlóról, inkább még egyet belé rúg!

Nina és Jodie nagyon sajnálták őt, és felajánlották neki, hogy költözzön hozzájuk egy időre. Cassie eleinte ódzkodott az ötlettől, mivel nem akart kellemetlenséget okozni a párnak, ám végül beleegyezett. Megkapta az emeleten az egyik vendégszobát. Nina igyekezett mindenben a kedvében járni. Cassie olyan volt számára, mintha a húga lenne, nagyon megszerette. Szerencsére Jodie is a szívébe fogadta, és egyáltalán nem zavarta, hogy náluk lakik. Ők ketten megadhatták Cassie-nek azt, amire mindig is vágyott: a szerető családot. A lány ennél többet nem is kérhetett.

A tárgyalás napján Cassie korán ébredt. Rettenetesen izgult, és félt. Persze nem ő volt az egyetlen, aki így érzett. Meglepődve látta, hogy Nina is fent van, és már a konyhában szorgoskodik.

- Jó reggelt! – köszöntötte, és lerakott Cassie elé egy nagy csésze kávét. – Gondolom, enni nem kérsz.

Cassie megrázta a fejét, és magában mosolygott. Nina már ismerte annyira, hogy tudja, ha ideges, akkor a gyomra nem fogadja be az ételt. Leültek egymással szemben, és némán kortyolták a feketét. Végül Cassie megkérdezte:

- Jodie még alszik?

Nina kuncogott.

- Igen. Neki jó az alvókája. Bármi történjék is, semmi sem zavarhatja meg az álmát. De hamarosan felébresztem.

- Miért, ő is elkísér minket?

- Aha. Bár nem marad ott velünk. Dolgoznia kell.

Cassie megértően bólintott. Tudta, hogy Jodie-nak nagyon fontos a munkája. Kicsit karrierista volt. Sokszor előfordult, hogy napokra magára hagyta a párját, de Ninát nem zavarta a dolog, elfogadta, hogy Jodie ilyen.

- De te ugye végig mellettem leszel? – kérdezte aggódva Cassie.

Nina megsimogatta a kezét.

- Hát persze, kicsim!

Cassie-t jóleső melegség töltötte el. Nyugtatóan hatott rá a tudat, hogy nem kell teljesen egyedül kiállnia a bizottság elé. Pedig Mr.Jackson megtiltotta Ninának, hogy vallomást tegyen. Szerinte az ő fiatalkori sérelme, nem tartozik a bizottságra. Még mindig nem tudta elhinni, hogy a két ügy között bármiféle összefüggés van.

„Ms.Albright elmondhatja, amit akar. De felesleges vádaskodásra, bizonytalan feltevéseken alapuló tényekre nincs szükségem!" – mondta.

Cassie mélységesen csalódott az igazgatóban. Már egyáltalán nem tartotta olyan nagyra. Azt hitte, hogy a diákjai érdekeit tartja szem előtt, közben meg a saját jó híréért aggódott. Bármit megtett volna, hogy megússza a botrányt. Félt, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy a gimnáziumban bűncselekmény történt. Az emberek őt fogják okolni, amiért nem vette észre, hogy mi folyik az orra előtt. Többé nem fogják alkalmasnak találni az igazgatói poszt betöltésére. Hisz aki hagyja, hogy egy perverz disznó tanítson az iskolájában...