Akkor sem mondom ki! [FÉLBEHAGYVA!!]

A démon mosolya (2.fejezett)

Ahogy Bill belépett a terembe félelem fogott el. Ráadásul nálam fog lakni! Mivan ha megkínoz, vagy megöl?! A gondolataimból a csengő ébresztett fel.
-Ayame, kérlek gyere ide és mutatkoz be! - szólt nekem az ofő.
-Bill ő itt Yukino Ayame nála fogsz lakni. - mutatott be a tanár.
Bill mosolyogva nézi a félelemmel teli arcomat.
-Igazából tanár úr mi már ismerjük egymást. - szólalt meg Bill egyészen kedvesen és normálisan.
-Tényleg, akkor hagylak is titeket.
-Indulhatunk Bill? - kérdeztem egy kicsit megszepenve mire ő bólintott.
Útközben nagy nehezen rátértem a lényegre.
-M-mit keresel itt? - kérdeztem félénken.
-Hmmm... Unatkoztam és hiányzott a játékszerem. - mondja az gonosz mosollyal az arcán amitől kirázott a hideg.
-Hee? Mégis mit tervezel?! - akadtam ki.
-Még semmit nyugi.
Útközben hazaértünk. Anyáék örörömmel fogadták Billt velem ellentétben. Este Bill bejött a szobámba.
-Mit keresel te az én szobámban? - kérdeztem egy kicsit ingerülten.
-Csak jóéjszakát akartam kívánni drágám. - kisfiúsan mosolyog rám mintha olyan ártatlan lenne.
Drágám!? Akadtam ki.
-Egyébként, miért jópofizol mindenkinek idegesítő.
-Azért hogy megbízzanak bennem, de úgy egy hétig fogom ezt csinálni. Utána kikészítelek. - kacsint egyet majd eltűnt. Utáltam amikor eltűnt, de még mindig utálom! Az egész lényét utálom!!
Miután lenyugodtam elmentem aludni.