Akkor sem mondom ki! [FÉLBEHAGYVA!!]

Otthon (8.fejezet)

A házam előtt állok Mabel-lel a fiúk ott maradtak Gravity Falls-ban és, majd ideterepoltálnak ha itt az ideje. Vettem egy mély levegőt, megfogtam a kilincset és lenyomtam csukott szemmel. Amikor kinyitottam a szemem láttám az anyámat, de nem volt egyedül vele volt Zack is. Lefagytam érzem, hogy teljesen elsapadtam szerencsére Mabel felfogta a helyzetet így megszólalt.
-Jó napot Karen! - köszöntötte vidámam Mabel az anyámat.
-Jaj kicsim úgy aggódtunk érted! - rohant hozzám anya, majd átölet.
-Miért mentél el? - kérdezte kétségbe esve.
-Környezet változásra volt szükségem, így elmentem Mabel-ékhez (így kell írni? szerk.) Ugye nem baj, hogy át hoztam? - kérdeztem a végén kiskutya szemekkel.
-Jaj dehogyis! - lelkesedett fel, majd a fejével Zack-re biccentett.
-Mabel ő itt a barátom Zack, Zack ő itt Mabel. -mutattam be őket egymásnak
-Már nagyon sokat hallottam rólad Zack. - mosolygott rá Mabel.
-Remélem, hogy csak jó. - nevetett fel Zack
-Beszélni szeretnék veled. - suttogtam Zack fülébe úgy, hogy más ne halja.
-Megtudnátok bocsátani nekünk egy pillanatra? - kérdezte Zack majd válaszra sem várva megfogta a kezem és kihúzott a házból.
-Gondolkodtam. - szólaltam meg röktön amikor kiértünk a házból.
-Mégis min?
-Kettőkön. -mutattam rá, majd magamra. -H-hajlandó vagyok adni egy esélyt kettőnknek. - mondtam hol a szemébe nézve hol a földre.
-Tényleg? - csillant fel a szeme.
-Igen, de van egy feltételem. - kérdőn nézett rám -Azt akarom, hogy ne olvas a gondolataimban. Meg kell tanulnom bízni benned és neked is bízni kell bennem, de az nem menne ha minden gondolatomat és lépésemet előre látod. - mondom ki magabiztosan és meggyötörten. Zack ajkaira mosoly húzódik.
-Rendben. - mondta, majd szorosan megölelt. Mikor végre nem ölelt már mondtam neki, hogy megyek pihenni. Mabel-el mindent megbeszéltük és holnap a tervünk 2.fázisa fog életbe lépni.