Akkor sem mondom ki! [FÉLBEHAGYVA!!]

Meghalok?! ( 4.fejezet)

Sziasztok!  Tudom hogy eléggé sokat késtem a részel, de itt van!  Próbáltam egy hosszú részt írni. Remélem tetszeni fog!  És lehet hogy van helyesírási hibák attól tekintsetek el.

Amikor felnéztem megláttam Billt miközben Zacket gyilkos pilantásaival díjazza. Oda fordultam Zack-hez és akkor megszólalt:
-Micsoda? Ez nevetséges! Pont ő?! - itt elkezdett hisztérikusan nevetni - Gondoltam hogy felfogsz bukkani. - intézte mostmár Billnek a szavait, majd újra hozzám fordult - Ezt még nagyon meg fogod bánni Aya-chan. -mondta és azzal otthagyott minket.  Megvártam volna míg haló távolságra nem esik, de Bill hazaterepoltált minket és a szobámba találtam magunkat, így ott fogom akkor leordítani.
-Te mégis mit képzelsz?! Vissza utasítottam volna! Miért jelentél meg?! Mi lesz ha az egyész iskala azt fogja gondolni hogy mi ketten járunk?! - kérdeztem teljesen kiakadva, de Bill csak megforgadta a szemét és még feljebb ment bennem a pumpa.
-Nyugodj meg Aya. Azért mentem oda, mert láttam a fejében ha nemet mondasz neki akkor erővel kényszerít majd.
-Huh!?  Ez nevetséges Bill nála félénkebb fiút nem ismerek! Most hadj magamra sok volt ez mára. - próbáltam teljes nyugodtan mondani, de a hangomban még mindig volt egy kis düh.  Bill sóhajtott egy nagyot és kiment.

                               ***

Mindjárt éjfél van és még mindig nem tudok elaludni. Folyton Bill jár a fejemben. Túl nyugodt volt, persze ő általában mindig nyugodt, de most kifejezetten nyugodt volt mintha aludt volna vagy valami. Lehet hogy olvasott megint a fejemben?? Nem, nem az nem lehet, nem tudhatja meg hogy azért utasítottam vissza Zack-et mert őt szeretem az lehetetlenség. A nagy gondolkozásomból valami zaj ébresztett fel, ami a konyhából jött.
Biztos hogy anyu vagy apu az na mindegy, lemegyek legalább valakivel tudok beszélni egy kicsit. Kimászok az ágyból és kivánszorgok a konyhába. Megdöbbenve látom, hogy teljesen sötét van. Csak képzelődtem volna?  Lehet hogy máshonnan hallottam volna? Nem biztos vagyok benne hogy innen hallottam a hangot. Ekkor valaki hátulról valaki elkapott és egy rongyot szorított a számhoz amitől kezdtem elámosadni, próbáltam kimászni a karjai közül, de nem ment a szemem egyre jobban csukott lefele míg minden el nem sötétült, de előtte még sikerült valamit levernem ami elég nagy hangot adott és végül a teljes sötétséget láttam.

Bill szemszöge:

Próbáltam nyugodtan viselkedni Aya előtt mégsem mondhatom neki, hogy az a fiú megverte volna ha visszautasítja, nem? Így csak megtedtem amit Aya kért és a szobámba mentem. Úgy éjfél körül egy hangos zajra ébredtem így lementem és megnéztem mi az. Az egyik pohár eltört. Itt valami történt. Gyorsan fel szaladtam Aya szobájába hogy megnézzem jól van-e. Amikor odaértem az ágya üres volt. A francba!  Nem kellett volna egyedül hagyom őt! El kellet volna mindent mondanom! Amilyen gyorsan csak tudtam az iskolában terepoltáltam magam. Megpróbáltam érzékelni a jelenlétét és szerencsére sikerült is! Az ebédlőben van. Ott vannak.

Aya szemszöge:

Amikor kinyitottam a szem az iskola ebédlőben találtam magam. Hogy kerültem ide?  Hát persze elrabolt valaki!  Gyorsan körülnéztem és legelőször egy vörösen izzó szempárt vettem észre, magd megnéztem az elrablómat. Zack volt az!
- Z-Zack?  M-miért raboltál el? És miért iz-izzik így a sz-szemed?- kérdeztem dadogva és teljesen meglepődve.
-Ó? Hát végre felébredtél Csipkerózsika? Chh azért aranyom mert te csak az enyém vagy nem engedlek oda Billnek. - teljesen döbbenten néztem miközben mondta ezeket a szavakan, kezdek féni. - A szemem pedig azért vörös mert egy démon vagyok. - egy démon?  Mint Bill?  Mostmár tényleg félek. Hol van Bill??
- O-olyan vagy mint Bill?
-Ó dehogy! Én sokkal erősebb vagyon nála.
Félek. Megfog ölni?  Igen minden biztos meghalok. Miközben ezek jártak az agyanban észre se vettem, hogy sírok csak akkor amikor ki csalódik az ajtó. Próbálom kidörzsölni a szememből a könnyeket, hogy megnézzem ki az. Bill!! Bill az!
-Bill!- futok hozzá mielőtt Zack elkapna.
-Shh. Nincs semmi baj! Megvédelek!-erre csak bólintani tudtam mert újra sírni kezdtem.

Bill szemszöge:

Futottam ahogy csak tudtam, amikor megláttam az ebédlő ajtaját berontottam. És akkor vettem észre hogy Ayame sír.  Majd megszakadt a szívem hogy így kell láttnom őt. Egy kis időbe telt mire meg látott a könnyei miatt
-Bill!  - mondata és odaszaladt, majd megölelt.
-Shh. Nincs semmi baj!  Megvédelek! - mondtam mire csak bólintott, mert újra elkezdett sírni. Elengedtem majd odamentem Zack-hez, de megtartottam a kellő távolságot.

(Mivel nemtudom és nem is tudok elírni egy harcot ezt kihagyom a képzeletetekre hagyom bocsi.  De a lényeg az lenne, hogy Bill nyerésre áll, de Zack elterepiltálja megát és megszökik) 

Aya szemszöge:

Miután Zack eltűnik Bill odajön hozzám és amikor már majdnem előttem állt a nyakába ugrottam és elkezdtem újra sírni.
- S-sajhnálohm Bhill nhem akhartam,hogyh bajod esshen. - próbártam érthetően beszéli a sírás miatt.
-Shh! Semmi baj Aya nem haragszok. Nézd semmi bajom! - mondta és egy kicsit elhúzott, hogy lássam tényleg jól van és letörölte a könnyeimet. Majd a fejemet a mellkasába fúrtam. Mire lenyugodtam megszólaltam:
-Bill ne játsz így az emberek érzelmével kérlek. Nem bírják ki azt a nagy szívfájdalmat. - mondtam egy kicsit rekedtes hangon a sírás miatt.
-Nem fogok az érzelmeiddel játszani. Soha nem foglak megbántani és mindig megvédelek! Ígérem!
-Ígéred?- elhúzódtam tőle egy kicsit hogy lássam az arcát.
-Ígérem!-mondta,majd megcsókolt. Megdöbbentem de hamar vissza csókoltam. Mikor vége lett Bill megszólalt:
- Már nagyon régen megakartalak csókolni!- mondta egy hatalmas mosollyal a száján. - Szeretlek! - mondta komolyan mégis gyengéden. Megdöbbentő egy pillanatra majd elmosolyodtam.
-Én is szeretlek!