Akkor sem mondom ki! [FÉLBEHAGYVA!!]

Szerelmi vallomás (3.fejezett)

Amikor felébredtem egy ismeretlen helyen voltam.
-Hol vagyok? Álmodok? Igen ez egy álom, egy gyönyörű álom! - amikor ezt kimondtam rájöttem, hogy teljesen egyedül vagyok és ennek örültem. Végre lehet egy kis nyugodtom Billtől.
-Nocsak, nocsak hát megtaláltalak végre. - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Amikor megfordultam megláttam Billt, ahogy ördögien néz rám.
-Te mit keresel itt, hisz ez csak egy álom. Mért vagy te az álmomban!? - a mondat végén úgy emeltem meg a hangom mint egy őrült.
-Tudod már a nevemben is benne van, hogy ÁLOMDÉMON. Így simán betudok menni az álmodba amikor akarok és úgy gondoltam,hogy játszhatnánk. - miközben beszélt közeledett felém én pedig hátráltam, de bele ütköztem egy fába így Bill a mondat végén megsimogatta az arcom, majd csettintett egyet és a fához kötözve találtam magam.
-He? Mit akarsz Bill?! Eresz el!- kiáltottam a démonnak.
-Nem. Figyelj drágám a játék egyszerű, ezt az almát a fejedre teszem nekem meg elkell találnom a késsel. - mondta ezt halálnyugodtan mintha ez olyan normális lenne.
Eddig az összes dobása félre ment így már csak két dobása maradt. A mostaninál megvágta az jobb arcomat, így felsziszentedtem alig hallhatóan, de ő meghallotta.
-Ó csak nem fájt? - kérdeztem gúnyos hangon. - Ne aggódj ha felébredsz elfog tűnni, talán. - mondta széles mosollyal az arcán.
-Ez most komyoly?Bill eresz már el és hadj ébredjek fel ebből a rémálomból! - már nagyon untam Bill játszodásait.
-Nyugi van, ez az utolsó és elengedlek. - olyan nyugodt hanggal beszél, hogy az már idegesít. Észre se vettem amikor a démon eltalálta az almát és azt mondta hogy elmehetsz. Izzadva ébredtem az ágyamban és az arcomhoz kaptam ahol Bill megvágodt. Ezután kirohantam a szobámból és az övébe rohantam hogy jól leb@szhatsam. (a reggelis részt átugrom túl unalmas 😃) Útközbem már teljesen megenyhültem.

Az iskalában az osztályok a japán iskola rendszer szerint írom le remélem, hogy azért megértitek majd 😃

Az egyik szünetben oda jött hozzám a 2A-ből Zack Hunter.
-A-ayame! I-iskola után be a be-beszélhetnénk?
-Hm? Öhm... persze.
Miután Zack elment odajött hozzám Bill.
-Mit akart? - hallottam meg a hangjában egy kis kíváncsiságot.
-Semmi fontosat csak suli után beszélünk egy kicsit.
-Tutira szerelmet fog vallani!

Suli után:

-Miről akartál beszélni?
-Hát... Öhm... Szeretlek! - ordította ki mintha utána meghalna és ez lenne az utolsó szava.
-N-nem kell most azonnal válaszolni, gondold át nyugodtan.
-Öhm... Oké holnap suli után válaszolok. - mondtam megszepenve. Ezután rájöttem hogy Billnek igaza volt. Az iskola kapujánnál megládtam a sárga hajú démont teljesen meglepődtem.
-Te meg mit keresel itt?
-Szerinted? Rád vártam.
Útközben síri csendben mentünk egymás mellett amit persze Bill megtört.
-Nos szerelmet vallott?
-NEM!
-Ne hazudj!
-Nem hazudok!
- De hiszen látom a fejedben.
-Ááá!! Jólvan na igen szerelmet vallott.
-És mit csinálsz majd?
-Természetesen vissza utasítom.
-Sok sikert.

Másnap suli után:

-Szóval mi a v-válaszod?
-Öhm... Hát izé hogy mondjam el?
Hirtelen egy kart éreztem a derekamon ami átkarolt.
-Ő az én barátnőm nem a tiéd kopj le! -mondta egy túl ismerős hang, amitől egy kicsit elpirültam valahogy éreztem hogy megfog jelenni. És amikor felnéztem nagyon boldog voltam.