BBC Sherlock Képzelgések

Sherlock: A féltékeny

- Gyerünk, Sherlock. - mondod neki, miközben magadra rángatod a kabátodat és kinyitod a lépcsőre nyíló ajtót. Húsz perc múlva kellenne találkoznotok Johnnal és Maryvel, Lestraddel, Mollyval és még pár másik emberrel. Ez az első alkalom, hogy John és Mary bébiszittert hívtak a kis Louise mellé, hogy együtt kimozdulhassatok a négy fal közül. Sherlock felpillant a számítógép képernyőjéről és szemei elkerekednek.

- Remélem, egész este rajtad lesz az a kabát. - szemeidet forgatod, hiszen csak egy egyszerű, hosszú ujjú, fekete koktélruhát viselsz.

- Ó, ne reagáld túl! - válaszolod és hozzá dobod a kabátját.

~

Az este pazar, jó érzés, hogy végre összecsődült a banda. A kis Louiseról készült képeket nézegeted, nevetsz Greg Scotland Yardos történetein és Molly bizalmasan mesél neked az új szerelméről. Minden szép és jó. Amíg észre nem veszed, hogy Sherlock csöndben ül a társaságtól távol, még Johnnal sem beszél. Kimented magad az asztaltól és Sherlockhoz sétálsz.

- Miért duzzogsz? - az asztalon könyököl, kezeivel az állát támasztja. Úgy csinál, mintha nem hallana. Még csak két órája vagytok a barátaitokkal, de párodra nézve érzed, hogy ideje mennetek.

- Menjünk. - szomorúan felsóhajtasz, nem nagyon szeretnéd itt hagyni a csapatot. Végül mégis elbúcsúztok és megölelitek egymást, miközben a következő találkozót tervezgetitek. Sherlock úgy tesz, mintha semmi baja nem lenne, ami azt jelenti, hogy hatalmas a probléma. A hazafele út csendesen telik és most is, ahogy felmentek a lépcsőn csak a nyikorgó hang tölti be a 221B-t. Sherlock előtted megy, hosszú lábaival hármasával véve a lépcsőfokokat. Mire felérsz az emeletre ő már a kanapén fekszik, háttal neked. Nem akarod zavarni, így inkább lecseréled a ruhádat egy rövidnadrágra és egy ingre - Sherlock szereti, ha az ő ruháit viseled. Lenyeled a büszkeségedet és a kanapéhoz sétálsz, ahonnan a nyomozód el sem mozdult.

- Oké, szépfiú, mi a baj? - kérdezed pimaszul. Semmi válasz. - Sherlock Holmes. - fújtatsz. Gyerekesen viselkedik és már így is zabos vagy, amiért ott kellett hagynod a partit. Semmi kedved nincs játszadozni. Sherlock hirtelen felül. 

- Maradhattunk volna. - jelenti ki egyszerűen.

- Nem úgy néztél ki, mint aki élvezte a társaságot. - válaszolod. Ő csak motyog valamit, amit nem értesz. - Tessék? - kérdezed.

- Ó semmi, csak megjegyeztem, hogy mennyire boldognak tűntél, hogy láthatsz mindenkit. Maryt, Johnt, Mollyt...Lestradet. - Lestrade nevét egy oktávval magasabb hangon mondja ki, drámaian forgatva szemeit.

- Sherlock Holmes, - kezded egy hatalmas mosollyal az arcodon. - te féltékeny vagy?

Felemeli fejét és a düh egyre csak nő a szemeiben, babakékből jéghideggé változik. Elvigyorodsz boldogan a tudattól, hogy érzelmeket váltottál ki belőle, habár nem szándékosan tetted. Dühe eltűnik és igyekszik megjátszani a tudatlant.

- Féltékeny? Lestradere? - kérdezi tettetett meglepetséggel és kényszeredetten felnevet.

- Olyan aranyos vagy, amikor féltékenykedsz. - csipkelődsz vele és összeborzolod a fürtjeit. Lenéz rád, szemei összeszűkülnek.

- Ó, drága (y/n), nem vagyok féltékeny. A féltékenység érzelmekre utalna és mindketten tudjuk, hogy nem veszek részt abban a veszélyes játékban. - mosolyodik el édesen.

- Ó, drága Sherlock, nem vagyok hülye. - mosolya egyre halványul. - De rendben, mivel nem vagy féltékeny felhívom a barátainkat és megmondom nekik, hogy nyugodtan átjöhetnek. Úgyis tartozik Greg még egy sztorival. - egy ördögi mosollyal az arcodon elfordulsz. Mielőtt még tárcsázhatnál kikapja a kezedből a telefonod. Nyertél.