BBC Sherlock Képzelgések

Lestrade: Amikor azt hiszed, megcsal

Ujjaiddal az asztalon dobolsz, miközben türelmesen várod, hogy a vőlegényed hazaérjen. Az óra már 6.38-at mutat. Természetesen nyolc perccel később ér haza, ki tudja miért... A bejárati ajtó kinyílt és te kihúzod magad, kinyitod a könyved és úgy teszel, mintha a világon semmi más nem érdekelne. Megpuszilja az arcodat, borostái súrolja a bőrödet. Nyugton maradsz, egy izmod sem rándul, nem engeded meg magadnak. Ő észre sem veszi, ahogy mostanában már semmit sem.

- Milyen napod volt? - kérdezed közömbösen, de a hangod elcsuklik és ezzel mindent elárulsz.

- Jól vagy, szívem? Fáj a torkod? - kérdezi aggódva. Csak kérdezd meg. Csak kérdezd meg. Csak kérdezd...

- (y/n), jól vagy? - leül melléd, meleg kezét hideg homlokodra teszi. Barna szemei megolvasztják szívedet, csak egy pillantás és újra beleszeretsz, már nem haragszol.  Ne legyél újra nyuszi. Ne ess bele a csapdájába.

- Elvitte a cica a nyelved? - viccelődött. - Ó, tudom már, megint játszani akarsz. Muszáj kitalálnom?

Egyenesen ránézel, vonásait tanulmányozod. Nem meglepő, hogy viszonya van, sötét arcvonásai és ezüst haja akárkit rabul ejtene. Humora kellemes és mindig tudja mit kell mondani.

- Oké, szóval úgy bámulsz rám, mintha analizálnál. Sherlock? - te csak folytatod a bámulást. Hogy gondolhatja, hogy ez csak egy játék? A kapcsolatotok is csak ennyi lenne? - Oké, adj egy segítséget, kérlek, csak egyet!

- Viszonyod van? - a szavak körülötted visszhangoznak és azt kívánod, bár ne mondtál volna semmit. De megtetted és tudod, hogy az életed már nem lesz ugyanolyan. Nem lesz esküvő. Nem lesz boldog család. Semmi sem lesz. Szemeit becsukja, valószínűleg azon gondolkodik, hogy beszélje ki magát a helyzetből. Hirtelen csettint egyet és szemei felragyognak.

- Megvan! A Toll és Papír filmből idéztél. Emlékszel, egy hete néztük. Mondjuk nem voltál oda érte, úgyhogy nem tudom miért ezt választottad. 

Felpofozod. Egy pillanatra megdöbben. Nem ütöttél túl nagyot, csak annyira, hogy egy kicsit szúrjon, de ne legyen nyoma.

- Ó, ez határozottan abból van! - mondja vidáman, büszkén. Füstölögve felállsz és a hálóba mész, kezedbe veszed a teniszütődet és a kabátodat.

- Oké, van egy olyan érzésem, hogy ez már nem játék. Mi folyik itt, szerelmem? - kérdezi elállva az ajtót, így nem tudsz elmenni.

- Viszonyod van? - ezúttal minden megfagyott, semmi sem mozdult körülötted. Szemeibe nézel. Szinte látod, ahogy a szíve áttöri azokat a barna szemeket.

- Mi? - suttogása olyan, mintha egy sárkányt engedtek volna ki a ketrecéből.

- Nos, Greg, minden este későn jössz haza, azt mondod a munka miatt, de mennyi istenverte munkád lehet? Téged nem is érdekel az esküvőnk. Minden alkalommal, amikor beszélni szeretnék róla egyszerűen lerázol. Ráadásul kedden parfümtől bűzlöttél. És nem, nem szagoltam meg a ruháidat, akkor éreztem meg, amikor megöleltél. A nyakad jobb oldalán. Ha viszonyod van átkozottul rosszul titkolod. - megpróbálsz elslisszolni mellette, de megállít. A tekintetedet keresi, de miért? 

- (y/f/n y/m/n y/l/n), - sóhajt. Elfordulsz, rosszul leszel tőle. Újra kimondja a nevedet, hangja közben elcsuklik.

- Kérlek nézz rám. - mondja. Te felnézel. És akkor meglátod a könnyeket az arcán. Megrázza a fejét. Még sohasem sírt.

- Szeretlek. Nem csallak meg. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Kérlek (y/n), tudnod kell. Sajnálom, hogy mostanában nem én voltam a világ legjobb vőlegénye. Nem sokat tudok az esküvői dolgokról. Igyekezni fogok, igérem. Megteszek bármit, amit csak szeretnél. De kérlek, hidd el, csak te vagy nekem.

- És mi van a parfümmel? - kérdezed hidegen. Összerezzen a hangodtól, végül elneveti magát.

- Az anyukámé. - arcod elvörösödik, fejed a vállába rejted, ő pedig átkarol.

- Sajnálom.

- Semmi baj. - nyugtatgat téged. Felnézel, ő pedig lehajol és lágyan megcsókol. Ostobának érzed magad, hogy valaha is kételkedtél az előtted álló férfiban.