BBC Sherlock Képzelgések

Lestrade: Az első találkozás

Sóhajtva nézel fel a Scotland Yard épületére. Utálsz embereket meginterjúvolni, utálsz baromságokról írni amik senkit sem érdekelnek, és úgy általában utálod az újságírást. De a munkát kifizetik és ezzel egyre közelebb kerülsz álmaid munkájához: digitális szerzői jogvédelem. Miközben kinyitod az ajtót megembereled magad. Rendőrök és nyomozók sürögnek az épületben: mindegyiken régi öltöny és egyenruha, homlokuk aggodalmas ráncba szalad. A Scotland Yard történetéről és mai napig sikeres működéséről kell cikket írnod. Lenézel a kezedben tartott cetlire és hirtelen ötlettől vezérelve megállítod a mellett elhaladó fiatalembert.

- Elnézést, megtudná mutatni merre találom Lestrade főfelügyelő irodáját?

- Jó helyen jár. - mondja. - Anderson vagyok. Lestrade mellett dolgozom. - Bólintotasz, mintha érdekelne az új információ.

- (y/f/n) (y/l/n), a Smoke City újságnak dolgozom. Én írom a Scotland Yard történetéről szóló cikket.

- Nos, szerencsére a legjobb emberrel találkozott. Rengeteg orvosi ügyem van a Scotland Yardnál. - ismét kedvesen bólintasz, mire a férfi büszkén elmosolyodik. Sok folyosón vezet át téged, mire elértek egy ajtóhoz. Könnyedén bekopog és habár nem jön válasz, mégis besétál az irodába. Egy ezüst hajú férfi ül az asztal mögött, egyik öklével a fejét támasztotja míg a másikban egy köteg papírt tart. Anélkül, hogy felnézne megszólal:

- Anderson, miért fáradsz a kopogással, ha úgyis bejössz? 

Anderson megköszörüli a torkát, mire a férfi végre felnéz. Szemei rád villannak, majd Andersonra, aztán megint rád. Egy pillanatig tartjátok a szemkontaktust, mielőtt hirtelen felállna és lendületből meglöki az asztalt, amiről egy kép esik le a földre. Sietve felkapja és jobb oldalra állítja, majd kínosan megköszörüli a torkát és feléd indul. Mosolyogva nyújtja ki az egyik kezét.

- Greg Lestrade. - mutatkozik be egyszerűen. Te is bemutatkozol és kezet ráztok. - Szóval, azért jött, hogy megírja a sztoriját, igaz? - kérdezi a táskádból kilógó papírra nézve.

- Igen, csak beszélni szeretnék Önnel és pár munkatársával.

- Engem is megszeretne interjúvolni? - kérdezi Anderson, közelebb lépve hozzád.

- Anderson, megijeszti a hölgyet. - szólal meg egy mély hang a hátad mögül. Megfordulsz és ott áll egy göndör hajú, magas férfi, mellette pedig alacsonyabb szőkés hajú. Szinte átsétál rajtad bocsánatot sem kérve és Lestradehez fordul.

- Mit csinál egy riporter az irodádban, ha utálod őket? - kérdezi a férfi. Lestrade elvörösödik és a férfira néz, aki fel sem pillant a telefonjából.

- Én nem u...

- Ne próbálj kifogásokat keresni, amikor az előbb még arra panaszkodtál, hogy valaki történetet akar írni. - folytatja az idegen. Lestrade mindenhova néz, csak rád nem. Az egész helyzetet viccesnek találod.

- Semmi baj, én is utálom a riportereket. - mondod szarkasztikusan és megpróbálod feldobni a szobában eluralkodott hangulatot. Mindenki, még a magas férfi is feléd fordul. Eszelős, teszed hozzá magadban. - Nos, a számlákat ki kell fizetni. - mondod védekezően. Kínos kuncogások hallatszódnak az irodában.

- Nos, mire kellek? - kérdezi a magas férfi Lestradetől.

- Sherlock, menj! - mondja mérgesen. Á, Sherlock Holmes, hogy nem vetted eddig észre? A haja!

- Csak azért mert zavarba jöttél...

- Sherlock, hagyd abba. - figyelmezteti barátját - valószínűleg - John. A munkahelyeden hallottál már a duójukról. Ha választhatnál, inkább róluk írtál volna. Sherlock megáll, lenéz a földre, majd kimegy. John bocsánatkérően elmosolyodik és a detektív után megy.

- Anderson, adj nekünk egy percet. - mondja Lestrade. Anderson elhagyja az irodát és terhes csönd telepedik a szobára.

- Én tényleg nem utálom a riportereket. - kezdi Greg, mire leinted.

- Nos, én viszont igen. - vonod meg a vállad.

- Akkor mégis miért vállalta a munkát?

- Ez egy nagyon hosszú történet. 

A nyomozó bólint.

- Akkor kezdhetjük?