Az élet egy őrült "családdal"

Maya..?

Tegnap a barátnőm visszahozta Cocot, mivel eddig nála volt az én szívem csücske. Szinte egész nap hülyültünk és amikor megtudta, hogy összejöttem Youngjaevel, lefolyt köztünk egy érdekes beszélgetés...

"-Hiyori~ Mesélj el mindent arról, hogy hogyan jöttetek össze! Tudni akarom~! - nézett rám boci szemekkel barátnőm.

-De már vagy hússzor elmeséltem...Nem unod még? - forgatom meg szemem, egy újabb pohár limonádéval kezemben.

-Dehogy unom, olyan vicces! Szerelmet akarnak neki vallani, erre kiküldi, hogy akkor menjen el valaki máshoz! Mi más ez, ha nem tömény balfaszság?

-De legalább nekem van pasim, és még helyes is, meg kedves, meg aranyos, meg...ahh tökéletes. Jah, és az ágyban is jó! - nevettem el magam, saját hülyeségemen, mire Maya is neki kezdett. Még szerencse , hogy senki nincs itthon. Így nyugodtan tudunk beszélgetni.

-Ne legyél már ennyire nyálas, sose voltál az! Nehogy most kezd el! Amúgy meg, tényleg tudhat valamit Youngjae, ha Miss. Nekemsohanemleszpasim-at is megszerezte magának. - Hát igen, régen túl sok volt a pofára esés és a trauma. Mindig mondogattam, hogy nem lesz pasim, de Youngjae valamiért más...- Amúgy nem azt mondtad, hogy be akarsz mutatni valakit? Mert most már kíváncsi vagyok, hogy fiú vagy lány babád van. - nyújtotta ki nyelvét vigyorogva.

-Hát hallod, így most elrontottad a meglepetést. - néztem rá szomorúan, de rögtön utána már nevettem is.

-Na de lányok, hol van itt a jó modor? Legalább köszönjetek, ha már le lettem babázva. - Ez mikor jött be? És mióta áll az ajtóban? Áhh, mindegy én ár semmin sem lepődök meg, ha róla van szó...

- Tae, a frászt hozod rám! Várj...Te mióta ismered Hiyorit? - Mi az, hogy én mióta ismerem? Ő honnan ismeri?

-Még általánosban ő volt a kedvenc donsaengem, de most is az! - jött oda hozzám kiölelgetni belőlem a szuszt. -

Ugye Riri? - nézett rám mosolyogva.

-És te hol szedted össze ezt az őrültet?- néztem, a most éppen narancs hajú barátomra.

-Valahol az út szélén egy dobozban... Na jó nem, igazából a játszótéren hintázott, elfoglalva a depizős helyemet. Odamentem hozzá, elmondtam neki, hogy mi van aztán az lett belőle, hogy meg vigasztalt. Na ez az igazi sztori. Három éve ismerem. Szinte elválaszthatatlanok vagyunk. - nyomott egy puszit Maya arcára, mire egy lekaparhatatlan mosoly terült szét arcán. Ismerem már annyira Mayát, hogy tudjam, hogy tuti mást is érez Tae iránt.

Istenem, lassan már olyan vagyok, mint a Család gondozó, meg a Randivonal keveréke. Esküszöm ez rosszabb, mintha pletykás vénasszony lennék. Szeretném azt hinni, hogy normális életem van, de nekem az soha nem jött össze, hogy otthon üljek egy bögre forró kakaóval, miközben a kedvenc számaimat hallgatom és mindezt, egy puha babzsák fotelben. Nem, nekem az túl unalmas lenne, inkább küzdök mindenki boldogságáért, na meg azért, hogy ne egyedül igyak, ha úgy adódik. Mivel kell még egy pár, hogy tíz fős legyen a csapatunk ezért, valahogy összehozom a MaTae párost. Te jó ég, de fura ezt kimondani fejben... Na, de mindegy is. Már kiötlöttem egy csodás tervet, amivel összehozhatom a két jómadarat. De ahhoz,hogy sikerüljön is, be kell avatnom Youngjaet a tervbe. Amint hazaérnek el is mondom neki a tervemet amit először rosszul fogad, de aztán neki is megtetszik.

Az elkövetkezendő három napban, hol dolgoztam, hol Mayát vagy Taét kérdeztem ki a szerelmi ügyeiből. Megtudtam, hogy Tae már egy ideje szerelmes az én őrült barátnőmbe, akinek szintúgy nem közömbös a másik legőrültebb haverom. Meghalok, hogyha ezek nem veszik észre egymást... És még én vagyok a béna.

Titokban írtam Mayának, Tae nevében egy üzit, hogy találkozni akar mert fontos dolgot kell elmondania. Ugyanezt megtettem Tae telójáról és kész a merénylet. Már csak reménykedni tudok abban, hogy lesz olyan tökös Maya, hogy bevalljon mindent annak a baromnak. Mert, ha holnap nem egy pár ként állnak előttem, és komolyan felakasztom mindkettőt...

A nagyon nagy gondolkodásban Youngjae kezei zavarnak meg, ahogy átölel, nyakamba hajtva fejét.

- Mi a baj Chibi? - kérdezem megpuszilva fejét.

- Semmi, csak imádlak megölelni. - megfordultam ölelésében, majd megcsókoltam.

- Ha segítesz főzni, akkor megcsinálom neked a kedvenc desszertedet. - Indultam meg a konyha felé.

- De hát a kedvenc desszertem előttem sétál. - szinte láttam azt a kaján vigyort az arcán.

-Hát, akkor nem kapsz karamellás sajtortát...- néztem rá szomorúan, majd elővettem az alapanyagokat a mai vacsihoz. Lasagne. Imádom!

- Héj, azt nem mondtam, hogy abból nem kérek! Riri~ csinálj nekem tortát~ naaaa. - ölelgetett szét a konyha közepén. Kicsit furán nézhettünk ki, mivel én késsel álltam a kezembe lefagyva, miközben ő tortáért könyörgött nekem. Hát körül-belül úgy nézhettem ki mint egy pszihopata, aki nem bántja az áldozatát, mert túl aranyos.

-Na jól van, szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál. - túrtam bele szürke hajába, amit még mindig imádok.

Miután végeztem a kajákkal, csak azt vártam, hogy mikor ront be egy mérges Maya vagy Tae az ajtón, de ilyen nem történt. Nagyon is fura volt, úgy lefeküdni, hogy nem akart agyon verni az őrült barátnőm, amiért ilyen helyzetbe hoztam. Vajon mi történt ott?....