Az élet egy őrült "családdal"

I can't wait for your apologize...

Hiyori POV.

Minden olyan gyorsan történt, hogy miree észbekaptam JaeBum és Jackson már a földön fekve sírtak. Azt sem tudom, hogy hogyan kerültek a földre... Csak azt tudom, hogy iszonyatosan félek mind kettőtől per pillanat és csak remélni tudom, hogy nincs nagyobb bajuk pár lila foltnál. A hirtelen kapott sokkomból csak YoungJae szavai tudtak kicsit felébreszteni.

- Riri drágám, nyugodj meg. Nézd csak JaeBum jól van és megúszta pár kisebb sérüléssel, bár szerintem lelkileg ez mind kettőre jobban kihatott, de nézd a jó oldalát, élnek és virulnak! - puszilta meg arcom, miután fülembe suttogott.

- R..Remélem tényleg nincs nagyobb bajuk... - Fordultam meg JaeJae ölelésében, majd hozzá bújva nyugtattam magam illatával. -Köszönöm, hogy itt vagy. - pusziltam szájára, majd kibújva karjai közül mentem a nemrég még hadi övezetként működő konyhába. Elkezdtem valami kaját összedobni, hogy kicsit eltereljem a figyelmemet. Mikor már feltettem főni a tésztát, akkor jött be Mark teljesen letargikus hangulatban.

-Jó reggelt... - ült le az egyik konyhaasztal melletti bárszékre. - Figyelj, van egy dolog amiről beszélnünk kéne sürgősen... Mikor végzel a főzéssel? - komoly hangja megijeszt, hisz csak akkor ilyen, ha valami nagyobb baj van.

- Olyan 10 perc kell még a tésztának, utána akár spanyolországba is elvihetsz. - Mondtam neki kicsit oldva a hangulatot, mire elmosolyodott.

-Rendben, addig felmegyek a szobámba, majd gyere fel ha végeztél. -Mosolygott rám utoljára, majd el is tűnt a lépcső fordulóban.

Az a kis idő szinte egy órának tűnt, bár amennyire egyhangú volt a gondolat menetem, ha a másik oldalrol nézzük, akkor csak egy perc volt az egész, mivel szinte semmire sem tudtam jutni abból, amit Mark mondott. Inkább csak abban lettem okosabb, hogy hogyan lehet tíz egész perc alatt elátkozni az összes létező módon a tésztát és az akörüli forrásban lévő vizet. Amint leszűrtem a tésztát és átraktam egy tálba, azonnal siettem is Markhoz, hogy megtudjam, mi is az a nagyon sűrgős dolog amiről kommunikálnunk kéne. Sietve szedtem lábaimat, majd amint felértem az emeletre, köszöntem az épp valahova indulni készülő szülőknek. Nem kérdeztem meg, hogy hova mennek, csak elslisszoltam mellettük, majd benyitottam Markie szobájába, aki éppen telefonján böngészett valamit.

- Ohh már végeztél is? Gyors volt. - vigyorgott, majd ahogy leültem mellé, azon nyomban neki is kezdett mondokájának. - Heechul a városban van... Szeretne találkozni veled, de azt mondta, hogy nyugtassalak meg, nem fog semmit csinálni, csak beszélgetni akar, mert nagyon sajnálja, hogy ilyen csúnyán kellett elválnotok. Azt is közölte, hogy csak azt szeretné, hogy ne azt az idegbeteg állatot lásd benne, aki akkor volt. - teljesen lefagyok már akkor, amikor kimondja az exem nevét, hisz bennem, már mióta szakítottunk, ott van egy kis félsz, hogy összefuthatok vele. És tessék. Most, hogy eljöttem LA-be, azonnal kap a lehetőségen és már csak azt fogom észre venni, hogy megint behálozta az életemet. - Riri, figyelj nem kötelező elmenned, de ha mégis szeretnél, akkor szívesen elkísérlek mert látom, hogy nem vagy a helyzet magaslatán. - ölelt át félig, én meg a nem vàrt mozdulattól összerezzentem.

- Rendben, mikor és hol akar találkozni? - adtam be derekam, de azért még mindig rettegtem legbelül attól, hogy bármikor egy rossz szót szólok, és lekever egyet, akár mindenki szeme láttára...

- Azt mondta, hogy holnap legyél délután kettőkor a Beach utcai kávézóban. Tudom, hogy izgulsz és azt is tudom, hogy nem akarsz vele találkozni, de talán ezután lezárod az egészet, és nem fogsz félni tőle. - mondja logikusan, hisz tényleg igaza van. Ha egyszer találkozok vele, és megbeszéljük, akkor biztos nem lesz az, hogy még a kisebb konfliktusoknál is megijedek attól az embertől, aki azt kezdeményezte. Már pchihésen rosszul vagyok a veszekedéstől, bár néha előjön az, hogy én akarom irányítani az embereket és én kezdeményezem a veszekedést. - Ha akarod beülhetek addig a helytől nem messze lévő étterembe Youngjaeval, hogy ha esetleg bármi baj történne. - fogta meg a kezem egy mosoly kíséretében.

- Legyen úgy, de nehogy észre vegyen titeket, mert akkor biztosan kiborúl.- néztem rá mosolyogva.

-Nem fog észre venni minket se ő, sem te nyugi. Mindent megteszünk hogy épségben hazajuss jó? - ölelt meg szorosan.

-Köszönöm Markie, ha nem lennél nem is tudom mi lenne velem. - megpusziltam majd egy gyors kézmosás után nekiálltam megcsinálni a mai desszertet a vacsorához.

Egy nappal később

Legszivesebben el bújnék egy szobába Youngjaeval összebújva, hogy ne kelljen ma találkoznom Heechullal, de sajnos beleegyeztem ebbe az egészbe szóval minden tőlem telhetőt meg kell tennem annak érdekében, hogy ma ne szállítsanak el a kávézóból egyenesen át a Diliházba.

Amennyire izgulok, annyira próbálok úgy kinézni (ruhák, cipők és smink segítségével), mint egy magabiztos felnőtt nő.

-Életem nem vagy túlságosan kicicomázva erre a találkozásra? Azt se tudjuk, hogy el akar e rabolni vagy sem, te meg így kicsinosítod magad neki... Hát nem lepődnék meg, ha vissza akarna kapni. - nézett rám mérgesen Youngjae.

- De hát szerelmem, én veled vagyok együtt nem mással. Az, hogy most kicsit magabiztosabbnak akarok tűnni az nem véletlen. Emlékszel te is, hogy mennyiszer lettem bántalmazva Heechul által, mert szerinte nem vagyok elég érett és erős lelkileg? Most pont azért kell megmutatnom neki, hogy amit ő nem ért el két év alatt azt te már az első héten teljesítetted. Szóval nyugi, nem fognak elrabolni. - Adtam puszit szájára, mire azonnal elmélyítette a csókot.

- Szeretlek Riri és örülök, hogy te vagy az én egyetlenem. - miután újra megcsókoltam és szorosan megöleltem, megkerestük Markot és elindultunk a megadott cím felé.

//Úramatyám, már lassan két éve nem írtam ide... Egyáltalán van még aki követi ezt a bullshit storyt? Nem baj ha nincs. Amúgyis #MARADJOTTHON van szóval... Kinek lenne ideje Wattpadozni?  Csak én vagyok ilyen lonely ass shit hogy itt lógok 0-24ben. Annak aki elolvasta köszi, az űrlényeknek akik meg valamilyen csoda folytán pont ide tévedtek Peace//