And I love her (Beatles fanfiction) HUN!!!!

A kezdetek - Avagy a kapcsolatom kezdete a Beatles-szel

Hello, Sally vagyok, teljes nevem Sally B. Tyson, 16 éves. Nemrég költöztünk Liverpoolba Scarborough-ból, és - mi tagadás - nem sok kedvem volt ehhez. Okok: 1-Szerettem Scarborough-t. 2-Nem szeretem a környezet változást. 3-Csak szimplán utálok költözködni. Holnap lesz az első napon az iskolában, és nem várom, ugyanis engem nem szoktak szeretni - és ezt nem önsajnáltatásból mondom. És állítólag van itt egy fiúbanda....s nevükre nem emlékszem, a szomszéd mondta, mikor kérdezte, hová fogok járni, mondta, hogy azok a srácok is oda járnak. Hát ez remek. Nem várom....őszintén...

Másnap..

Kimentem a ház kapuján, és esküszöm, éreztem valamit - azt, hogy vissza kell bújnom a finom meleg ágyikómba. De nem....mert csak a gyávák tesznek ilyet. És én gyáva vagyok?! Aha....na mindegy. Kiléptem a kapun, és ugye rossz előérzetem volt. Mikor kiléptem a kapun, elgondolkodtam; vajon jo iranyba indulok-e el. Csak mert nem akartam sablonszerűen elkésni az első napomon. Elindultam hát, és néztem, miként a madarak repkednek a koraősz lágy szellőjében, abban a szabadságban, ami nekem nem volt meg. Irigyeltem őket. A miközben ezen és a saját önsajnáltatásomon méláztam, elestem.
- Áú, bassza meg.... - nyögtem a fejemet fogva. Akkor észrevettem, hogy valami egészen puhara zuttyantam, és amibe a buksimat vertem, nem más volt, mint egy masik srac buksija. Arcunkat 2 centi választotta el, mélyen belenéztem sötétbarnás-zöldes szemétbe. Ekkor megszólalt alattam.
- Ki bassza meg?! Te jöttél nekem....vagyis.....ne haragudj, csak most látom, hogy egy lány vagy. - mondta, majd készségesen felsegített a kemény aszfaltról. Kezem kezében, melyre puha ajkaival csókot nyomott. Azonnyomban elment a kedvem Liverpooltól.
- Sajnálom, hogy így szóltam hozzád. A nevem Paul, Paul Mccartney. - ez a fickó se normális, gondoltam. Nem bírom s nyálgyerekeket.
- Ömm....izè....én Sally vagyok....Sally B. Tyson.
- Szép neved van, Sally. - mondta a Paul nevezetű fiatalember, miközben szépséges szemeit az enyéimen pihentette. Valószínűleg , ha átlag lány vagyok, elolvadok ettől a pillantástól, mikor váratlan dolog történt - a szemei szépen lassan a szememről az ajkamra csúsztak. Ilyen még nem volt ezelőtt, talán azért, mert Scarborough-ban fogszabályzóm volt, melyet hála az Istennek, leszedtek egy hónapja. Bár ettől még nem sűrűn csekkolták a számat az scarborough-i pasik.
- Mondd csak...nem tudod véletlenül, merre van a Quarry bank high school? - nyögtem ki végül.
- De, én is arra megyek. - mondta a Paul nevezetű gyerek. Hát ez remek - gondoltam - már az első napon kommunikálnom kellett egy fiúval, akiről kiderült, hogy történetesen az iskolatarsam, és ha nem lennék lány, s ráesésért már biztos kaptam volna egyet-kettőt az arcomba. De legalább puhára estem.
~~~
NEM HAGYJA ÁTÍRNI A NVET AZ ELEJÉN!!! SAJNÁLOM!!!