FELDERÍTŐK

4. Fejezet

-Octavia! Nem veszíthetünk több embert!- órdította, miközben arcán a nyugodtságot felváltotta az aggodalom.
-Jó és szerinted mit csináljak? Visszamászni sem tudunk a pók miatt, leesni meg még annyira se szeretnénk!- mondtam, miközben éreztem, ahogy Jack kezének a szorítása gyengül.
-Mit csinálsz?- néztem rá ijedten.
-Engedj el.- arca még mindig nyugodt volt, és úgy mosolygott rám,mintha beletörődött volna a halálába.
-NEM HAGYLAK MEGHALNI!- szökött ki egy könnycsepp a szememből.
-Nincs más esélyed! ENGEDJ EL!
Szétnéztem, és találtam egy odvas fát nem messze tőlünk. Elég közel volt ahoz, hogy Jacket átlendítsem, de tudtam, hogy nekem már túl messze lesz.
-Nézz rám! Látod ott azt a fát?- biccentettem fejemmel az odvas fa fele.- Átlendítelek és bemászol a lyukba oké?
-Oké.- mosolygott, szemein láttam a köszönetet.
-Háromra! EGY... KETTŐ...HÁROM!
Megtolta magát lábával a fán, én kezemmel meglódítottam és elengedtem a kezét. Ekkor a másik kezem belefáradt a küzdelembe és feladta.
Zuhanás közben láttam, ahogy Jack átért a másik fához és megkapaszkodik. Megnyugtatott, hogy neki már nem eshet baja, de szemein láttam, hogy nem fog megbocsáltani magának, ha most meghalok.
Eldöntöttem. Mindent meg kell tennem hogy túléljem.
Gondolkodásmenetemet és zuhanásomat is a talaj állította meg. A farkasok hírtelen szétszéledtek, aztán mikor már volt bátorságuk közelebb jöttek hozzám és jól szemügyre vettek.
-CSINÁLJUNK VALAMIT! NEM VESZÍTHETEM EL ÚJRA!- kiáltotta Jack arra várva, hogy valaki leugrik és segít nekem, de már mindenki tudta, hogy nekem végem. Valószínüleg ő is, mivel ő sem ugrott.
Az egyik farkas elkezdte nyalogatni a vérző fejemet. Erre egy másik rámorgott. A lábaimnál a farkasok ketté oszlottak, és közöttük egy sokkal nagyobb éppen felém tartott, miközben száját nyalogatta.
Rám vetette magát és próbált a nyakamhoz férkőzni. Én a karomat a szájába tömtem, próbálva kiakasztani az állkapcsát természetesen sikertelenül. Túl erősnek bizonyult. Elfogytak lehetőségeim, meg kellett ölnöm. Egy gyors és váratlan mozdulattal ledobtam magamról,és még mielőtt velem szembe fordúlhatott volna, egyik kezemmel megfogtam a hajam végét, a nyaka köré tekertem és addig szorítottam, amíg abbahagyta erőteljes kapálózását, sőt egy kicsit utánna is.
Egy picit küzdenem kellett a fájdalommal, hogy fel tudjak állni, de végül sikerült. Felkészültem a többi farkas támadására, de legnagyobb meglepetésemre nem támadtak, csak álltak egy helyben, egészen addig, míg az egyik két mellső lábát nem tette maga alá, mintha meghajólt volna előttem. Követte pár társa is, aztán egyre többen, egészen addig ameddig mindegyikük meghajolt előttem. Ahogyan körbe fordúltam csak annyit láttam, hogy a Felderítők is ugyanolyan csodálkozva nézték a tőrténteket, mint én.
Ekkor erőm teljesen elhagyott és már nem tudtam küzdeni a fájdalom ellen... összeestem.