FELDERÍTŐK

3. Fejezet

-Megtaláltál!- mondta. Hangján hallatszott, hogy sírt.
Nem mondtam semmit, csak viszonoztam ölelését. Ott feküdtünk a földön egymás karjaiban. Még soha nem éreztem ilyen biztonságban magam...soha. Felemelkedett miközben fél kezével a hajamba túrt. Hosszú percekig csak néztük egymást. Olyan gyönyörű volt ez a pillanat.
Aztán végre ajkaink egymás fele közeledtek. Éreztem ahogy mostmár mindkét keze arcomon van, és aztán nyelvét, ahogy átöleli enyémet.
Erőszakosan, mégis gyengéden csókolt. Nagyon-nagyon hiányozhattam neki... éreztem rajta, hogy nagy szüksége van rám.
-Nagyon sajnálom, hogy otthagytalak.- mondta, miután abbahagytuk a csókolózást, és szorosabban magához ölelt.
-Tehát ő az a lány akiről beszéltél.- szakította félbe a pillanatot Abby.
Felültünk, és ahogy körülnéztem láttam, hogy mindenki minket néz. Nem volt mind jóindulatú mosolygós pillantás. Volt olyan, aki sírt, olyan akit irigység töltött el, meg olyan aki kifejezetten dühöt érzett minket látva.
-Igen ő!- válaszolt, miközben büszkén rám nézett.
-FALKA!!!
Erre a kiáltásra mindenki, szinte fénysebességgel mászott fel egy fára. Jack megragadta a karom, és futott egy fa felé.
-VÁRJ! MI EZ? NEM TUDOK FÁRA MÁSZNI!- visítottam torkom szakadtából.
A kijelentésemre megtorpant, én a sebesség miatt beleütköztem, és majdnem elestem, de mielött földet értem volna felhúzott a hátára, és futott tovább. Egy szempillantás alatt a fa tetején voltunk egy erősebb ágon.
-Mi ez az egész? Mondj valamit!
-Csak nézd.- mutatott lefele.
Egy farkasfalka volt. Egy nagyon nagy farkasfalka, legalább 60-an voltak. Nagyon megréműltem, de ahogy körbenéztem azt láttam, hogy ezzel csak én vagyok így. Mindenki más unottan bámult ki a fejéből.
-Hogy lehet mindenki ilyen nyugodt? Hogy voltál képes engem felhozni ide ilyen gyorsan?
-Hm.- mosolyodott el lehajtott fejjel.- Én is ugyanígy reagáltam első alkalommal. Idővel hozzászoksz mindenhez. Nekem két hónapomba tellett amíg ráéreztem a kinti életre.
-Ez itt megszokott?- néztem rá kétségbeesetten.
-Igen, sőt akár éjjel közepén is jöhetnek, és nem a falka az egyetlen gondunk. Madarak is vannak. Nagyon sok nagyon agresszív madár.-ekkor végre felnézett rám. Arca ijedté vált.
-Mi az?-kérdeztem és néztem magamra tapogatva magam.- Van valami rajtam?
-Nem! MÖGÖTTED!!-mutatóujjával egyenesen a fejem mögé mutatott. Egy óriási pók volt ott! Eléggé idegesnek tűnt.
Jack megfogta a kezem és lassan hátrálni kezdett az egyre keskenyödőbb ágon, míg végül keze megcsúszott, és egyensúlyát elveszítve leesett az ágról. Gyorsan megragadtam a kezét, amivel az előbb még ő fogott, és próbáltam felhúzni, azonban az én kezem is megcsúszott. Hírtelen az ág után kaptam félkézzel. Már ketten lógtunk lefele az ágról, alattunk egy farkasfalkával felettünk meg egy óriási pókkal.