7. Fejezet

89 9 2
                                    

Reggel megébredtem. Kintről nagyon sok fény szivárgott be ahhoz képest, hogy nagyon korán volt. Kinéztem a kis ablakunkon, és szótlanul maradtam... Égett az erdő. Odafutottam Jackhez.
-Jack! Ébredj! Ég az erdő!- mondtam eléggé hangosan és bögdöstem közben.
-Mi?- dőrzsőlte álmosan szemeit.
Egy pillanatra belegondoltam, hogy utoljára mikor láttam így, és hogy mennyire hiányzott nekem, de gyorsan elhessegettem a gondolatot... most nincs erre idő.
-Valaki felgyújtotta az erdőt!
A következő pillanatban már mindketten az ajtón léptünk ki. Borzalmas volt a látvány. Mindenhol sikítozó emberek, égő tetemek, de mindközül a legrosszabbak az égő emberek voltak, akik futkorásztak és hemperegtek hogy kioltsák a tüzet. Nagyon gyorsan terjedt a tűz... túl gyorsan. Nem tehettünk semmit azokért, akik már kigyulladtak, mivel túl távol volt a folyó, de a többieket még megmenthettük.
Jackkel körbejártuk az egyébként kicsi, de most óriásinak tűnő területet, és megpróbáltuk összeszedni az embereket. Miután pár tucat embert összeszedtünk, akikről úgy gondoltuk hogy meg tudjuk őket menteni, elindultunk a folyó fele. Sok gyerek volt a csoportunkban, ami miatt nem tudtunk valami gyorsan haladni.
-Jack! Vidd el őket a folyóhoz! Én megkeresem a falkát!- álltam meg hírtelen. Eddig nem is jutottak eszembe.
-Nem hagyom hogy elmenj! Legalábbis egyedül nem!
-Szükségük van rád!- mondtam és már indultam volna, amikor megfogta a csuklóm és visszarántott.
-Nekem meg rád van szükségem.- suttogta, miközben könnyeivel küzködött.
-Vissza fogok jönni!
Ezzel elindultam. Minden erőmet összeszedve futottam vissza a táborhoz, és közben reménykedtem, hogy még ott találom őket. Amint megérkeztem megláttam, hogy az egész falka az a ház körül van, ahol mi aludtunk. Odasiettem hozzájuk, és valahogyan tudattam velük, hogy jól vagyok, és hogy most azonnal mennünk kell. Nem tudom hogy hogyan voltam erre képes. Mintha egy kötelék lenne köztem és az összes farkas között. Mintha tudnék velük beszélni.
Megérkeztünk a folyóhoz. Már mindenki a vízben volt. Egymás kezét fogták, hogy ne vigye el őket a sodrás. Miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom megmenteni őket egy éles fájdalom kapott el. Összeestem. Csak pár percig éreztem a fájdalmat, aztán olyan érzésem lett, mintha egy darabot kitéptek volna belőlem. Amikor sikerült körbenéznem jöttem rá, hogy meghalt az egyik farkas. Elégett. Ez a kötelék sokkal erősebb mint amilyennek hittem.
-Figyelem emberek!- órdított Jack- mindenki hátára rákapaszkodik egy farkas! Nem akarok nemleges választ hallani!

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Mar 17, 2017 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

FELDERÍTŐKDonde viven las historias. Descúbrelo ahora