A Fehér Chakra Örököse (Átírás alatt)

3.fejezet: Kérdések és válaszok

~Shiro~

Már megint a fehér réten ébredek.

- Magadhoz tértél? Jól vagy? - Kérdi a lány, akit mindig látok álmomban.

- Igen.

- Akkor van kedved sétálni?

- Persze. - Elindulunk a mezőn. Csend van, már-már túlságosan is. Csak a talpam hangját hallani ahogy puhán a földet éri minden egyes lépésnél. Kis idő múlva felém fordul a lány mosolyogva és ismét átnyújt egy csokrot ám nem nyúlok érte, hiába venné el tőle a testem automatikusan.

- Oh, nocsak! Nem akarsz fel ébredni?

- Nem! Válaszokat akarok! Miért segítesz folyton? Miért gyógyult be a sebem, ahogy megfogtam a virágokat? Miért jelensz meg a tudatalattimban? Ki vagy te?

- Egyszerre csak egy kérdésre tudok válaszolni. - Mosolyodik el megértően. - Azért segítek, mert akarok. Azért gyógyul be a sebed, mert minden egyes szál rózsa egy kis darab a chakrámból.

- Miért adsz nekem chakrát?

- Mert így meggyógyulsz? - Nevet fel.

- Akkor ezért tűnik, el mindig a sebem mikor magamhoz térek. - gondolkodok hangosan.

- Igen, és most is el kellene fogadd, hogy meggyógyulj. Még lesz alkalmunk beszélni mikor eljön az ideje. -mire kimondja az utolsó szót már a kezembe is tuszkolja a virágokat. Már megint kezd elhomályosodni a világ. Lassan nyitom fel pilláim. Bele telik kis időbe mire a szemeim megszokják a fényt, ekkor látom meg Deidarát, ahogy ül mellettem és törölgeti a homlokom egy nedves törölközővel.

- Szia. - Mosolyodik el. - Ezt kiviszem. - Felemeli a vizes tálat és kimegy. Konan ül a helyére.

- Éjt nappallá téve ápolgat 2 napja. Azelőtt Itachi volt itt melletted. Egy percre sem hagyott magadra. Ez az ő szobája. - Mutat körbe, majd mosolyogva folytatja. - 4 napig melletted ült, aztán ugye mivel nincs több üres szobánk ami ideális lenne így úgy döntöttünk, hogy ez lesz a tiéd is. Így becuccoltam neked. Igaz nem hoztál sok holmit de hoztam neked pluszba ruhákat és az Akatsuki köpenyt meg mindent ami kellhet bepakoltam a szekrénybe. -fecseg megállás nélkül, felhőtlenül aztán elkomolyodva rám néz. -Amúgy mindenki nagyon el volt csodálkozva, hogy voltál képes harcolni belső vérzéssel és ugyebár Itachiék már 2 napja követtek, akkor nem szerezhetted a belső sérüléseidet mert azt látták volna úgyhogy valamikor azelőtt sebesülhettél meg.

- Hmm. -könyvelem el a hallottakat a torkomat köszörülve. Konan egyből reagál valamint ahogy segít felülni már a kezembe is nyom egy pohár vizet. Míg én óvatosan kortyolok belőle ő folytatja is.

- Egyébként Itachinak küldetésre kellett mennie sajnos. De héj, ha minden igaz, akkor ma érkezik meg. -cseverészik tovább majd mint akit fejbe vernek észhez tér, bocsánat kérően felém pillant.

-Ne haragudj, csak annyira izgatott lettem, hogy végre van más lány is rajtam kívül. Már minden idegem kikészítette ez a sok tökfilkó. -folytatja a szabadkozást.

-Semmi baj. -iszok még egy kortyot majd az ágy mellett levő kis éjjeli szekrényre helyezem. -Mesélnél nekem az Akatsukiról? Milyen emberek a tagok? -Elég sokat beszélgetünk Konannal, sok mindent mesélt de semmi belső infót nem közölt. Csupa általános dolgokat mint például a származási helyüket. Az ő történetét viszont nagy vonalakban megosztotta velem. Habár nyilván sok részletet kihagyva mesélte, ami érthető is hiszen még nem ismerjük egymást annyira. A beszélgetés után kimegy, csak az jár a fejemben, hogy ki az a lány... Miért segít mindig? Miért gyógyít meg a chakrájával? De ha csak annyi a dolgom, hogy eszméletlen legyek akkor... Támadt is egy ötletem. Ahogy ki gondolom, végre is hajtom. A fejem hatalmasat koppan a falon majd vissza is rogyok az ágyra.