A Fehér Chakra Örököse (Átírás alatt)

2.fejezet: Akatsuki

Továbbra is megyek, úgy ahogy eddig. Lassan sétálva. 2 fickó követ. Elég sok chakrájuk van, sőt mást is érzek az egyik Sharingan használó, nem is akármilyen.

- Basszus ez Mangekyou Sharingan. - Még mindig megyek, nem akarom felfedni, hogy kunoichi vagyok, le van fedve a chakrám és nem akarom kiengedni csak ha, muszáj, de változik a véleményem mikor 2 nap elteltével is követnek. Mit akarhatnak tőlem. A Sharingan pasas már simán megölhetett volna egy genjutsuban, a másiknak meg annyi chakrája van, hogy simán kivégezhetne az elalvásaim miatt. De mos komolyan. Várjunk csak. Mit is mondott Orochimaru? Talán, hogy... Á nem emlékszem hány ember él a Mangekyou használók közül. Az egyikük azt hiszem valami szervezet tagja aminek régebben ő is tagja volt. Azt hiszem valami Uchiha.

- Kíváncsi vagyok kik a követőim - mondom Kuminak gondolatátvitel segítségével.- Az egyiknek Mangekyouja van. Tisztán érzem a chakrájából.

-Én hallottam már róluk Orochimarutól. Akatsuki tagok. Uchiha Itachi és leggyakrabban egy halember, Hoshigaki Kisame az utitársa.

A két napi gyaloglás eléggé kifárasztott ezért mikor meglátok egy falu szélén sétálgató kislányt meg is szólítom.

-Hé kicsi! Nem tudsz egy fogadót, ahol vehetnék ki szobát?

- De igen, én is oda megyek, apámé a hely. - Arisa odavezet a fogadóhoz, ahol egy nagyon kényelmes szobát kaptam. Este, vagyis holnap este 7-től lesz valami nyári fesztivál Arisa szerint. Az út alatt megkedvelt a lány és próbált meggyőzni, hogy csatlakozzak hozzá, de nemet mondtam mert hajnalra jó lenne elhúzni. Valaki kopog... Azt hiszem egy kicsit elaludtam, mert az előbb még csak 3 óra volt most meg már 5. Kimegyek a folyósóra ahol a kislány áll.

- Te tényleg nem jössz a fesztiválra? - kérdi barátságosan ám reménykedve.

- De az csak holnap lesz...

- Nem, ma lesz... Eléggé elaludhattál... –Visszamegyek a szobába, fürdök, felveszek egy kimonot, meg csinálom a hajam, a sminkem. Mikor kiérek, nagyon sok ember van ott és mindenki kimonóban szórakozik. Egy nagy tömegbe keveredek, látom ők is követnek. Tökéletes. Kezdődhet a móka, itt biztosan le tudom őket rázni és koncentrálhatok az informátor keresésére.

~Itachi ~

Mikor megláttam először a lányt akkor is nagyon tetszett, na meg a tegnapi... de ez a kimonó rajta... Hosszú, derékig érő fehér haja és kék szeme még dob egyet rajta. Ennyit erről most nem azért jöttem, hogy legeltessem a szemeimet. Haza kell vinnem, mármint az Akatsukihoz. Egy jutsuval elaltattam és a karjaimban vittem őt. Genjutsuval könnyebb lett volna, de Pain azt parancsolta, hogy altassam el, így tegnap mikor...

- Biztos, hogy jó lesz így? -Kérdi Kisame ezzel megzavarva a gondolatmenetem.

~Shiro~

- Igen. Jobb, így minthogy ébren legyen. Így nem annyira veszélyes. – Oh, szóval így állunk, ismernek, de hogyan? Mindig álcázom a chakrám és nem hagyok nyomokat. Egyre kíváncsibb vagyok kik ezek és miért akartak elrabolni? Úgy teszek, mintha most ébrednék fel.

- Ki vagy? És mit akarsz tőlem? - kérdem ijedt arccal. Nem mintha félnék, de muszáj fenn tartanom a látszatot. Mit is beszélek? Milyen látszatot hisz az előbb mondták, hogy jobb ha alszom... Tudják ki vagyok, szóval felesleges eljátszanom a védtelen kislányt. Már csak az a kérdés, hogy mit akarnak. A fekete hajú srác aki eddig cipelt, lerakott a földre, hogy saját lábamon folytassam az utat, persze kezeim lekötve húzott...pff úriember.

Shiro! -szólít telepatikusan az ikrem. -Miért nem szöksz meg? Mi neked az a kötél és az a kettő? Pihentél most nem hiszem elaludnál a harc közben.
-Túlságosan felkeltették a figyelmem. Velük megyek te pedig addig is keresd meg azt a személyt. Ha pedig megtaláltad egyúttal tudj meg többet az Akatsukiról. Mi lehet a céljuk velem?
-Nem tudom, de kiderül. Aztán ne kelts nagy zűrzavart ott.