A Fehér Chakra Örököse (Átírás alatt)

4.fejezet: Konoha

~Kumi~

A Konohába vezető út nemcsak csendesen hanem unalmasan is telt. Mivel már nem voltam messze, így csupán 2 órába telt mire oda értem a falu bejáratához. Ahogy az informátor mondta, már messzebbről is látom a 2 kapuőrt. A hegyen pedig az eddigi Hokagék arca díszeleg. Hashirama, Tobirama, Sarutobi, Minato és Tsunade. Minden lépéssel egyre jobban elönt az izgalom. Mit fogok kideríteni itt? Közelebb jutok a szüleimhez? Erre a gondolatra mosolyra húzódik a szám. Shiro egyik dalát dúdolva haladok közelebb amíg..

- Naruto! Vigyázz! - hallom a hátam mögül, de nincs időm megfordulni, mert egy hirtelen lökés miatt a földön találom magam és valakit meg rajtam. Keze mellemen, lábai lábaim között landol. Hirtelen az összes paradicsomot megszégyenítő színt vesz fel az arcom és azt sem tudom hogyan reagáljak.

- Szállj le rólam - mondom mire feláll így szemügyre tudom venni őket amíg feltápászkodom. A „támadóm" egy kék szemű kusza szőke hajú nálam fél fejjel magasabb fiatal srác, a másik meg simán az ötveneseit verdeső fura kinézetű alak. Hosszú fehér haja van, a hátán meg egy hatalmas tekercset cipel. Dekoltázsomat figyeli perverz vigyorral egészen addig amíg le nem porolom magam és fel nem egyenesedek. A szemeibe bámulva azt látom mintha valami átsuhanna az arcán ám nincs időm azon tanakodni milyen érzelem is lehetett mert a szöszi közbe szól.

- Jéé, Tsunade banya. De neked nem barna volt a szemed? És miféle ördögi jutsuval lettél még fiatalabb? -Teljesen a képembe mászik úgy próbál valami bizonyítékot találni az arcomon észrevétele bizonyítására.

- Beszélj tisztelettel a Hokagéról! -szól rá az idősebb, majd rám vezeti ismét tekintetét ám most komoly pillantásokat intéz felém.

- Most, hogy mondod Naruto... -Mintha elgondolkodna valamin. Rám néz és ismét csak elmerül a gondolataiban.

-Szóval te lennél Naruto? -kérdem. Annyi mindent mesélt róla Sasuke, hogy olyan mintha ismerném régről.

-Uzumaki Naruto személyesen, dattebayo.

-Én Kumi vagyok. Örülök. -A kezem nyújtom Naruto felé de csak az öregre tudok nézni. Amint meghallotta a nevem, láttam a szemeiben mennyire elgondolkodott. -Na és ön? -Fordulok teljesen felé kíváncsian. Ez az öreg tud valamit.

-Á. Ő csak Ero-sennin. -Naruto egy puklival a fején lesz gazdagabb a társa jóvoltából majd bele kezd a bemutatkozásába.

-Örülök, hogy rákérdeztél. Nem más vagyok mint a Myouboku hegy béka szellemeinek szerzetese azaz a Béka remete. -Annyira bele éli magát a mondandójába, hogy észre sem veszi ahogy Narutot felsegítve elindulunk a falu felé. Már a kapuőrökkel is beszéltünk mire észre veszi mi történt így üvöltözve szalad utánunk.

-Egyébként mi járatban Konohában? -Kíváncsiskodik miután lenyugszik.

-Gyógyító ninjutsut szeretnék tanulni és azt hallottam itt van a világ legjobbja. -bólint. -És ti? Jól sejtem, hogy ninják vagytok? Küldetésen voltatok? -Érdeklődök én is, habár mindkettőről elég sok mindent tudok Kabutótól.

- Hüüm, - rázza meg a fejét - edzésen.

- Értem. Induljunk. Látni akarom az 5. Hokagét. Jöhetnél te is velünk, úgy hamarabb tudnál vele beszélni. - Ajánlja fel Jiraiya amit el is fogadok. Micsoda szerencsém van. Ahogy haladunk az iroda fele egyre jobban nyugtalankodom. Mi van ha tényleg ő az anyánk. Mi van ha nem fogad a tanítványának és akkor nem lesz semmi bejárásom sehova így a levéltárba sem? Mi van ha ő az anyám de nem szeretne látni, vagy mi van ha semmi köze hozzám? Akkor keresgélhetnénk tovább. Én magam sem tudom melyik opció lenne ideálisabb. Akárhogy is. A szüleink eldobtak. Rábíztak Kotorira és soha nem látogattak meg, nem is érdekelte mi van velünk. Néha nem is értem miért akarom tudni kik azok. Az iroda előtt állok Narutoval együtt aki egyre csak morog.