A Fehér Chakra Örököse (Átírás alatt)

5.fejezet: Itachi döntése

~ Itachi szemszög~

-Mondom neked, hogy nem hülye. Rá fog jönni a titkodra. Pain azt mondta a testvére ott van Konohában és a Hokage mellett dolgozik. Mennyi időbe telhet neki mire Tsunade a bizalmába fogadja. Pain azt is említette, hogy valószínűleg ő az anyja a lányoknak.

-Még ha így is van. Danzo és a vének annyira titokban tartják amennyire lehetséges. A Hokage nem tudhat erről semmit.

-Itachi. Túlságosan vakon bízol a vének hallgatásában. -Csattan fel  majd kissé nyugodtabb hangszínnel folytatja. -Nézd. Engem is felzaklatna valamilyen szinten ha kiderítené ki vagyok, viszont az én titkom fele annyira sem befolyásolja az emberek sorsát mint a tiéd. Nyilván való ha megtudják a te történeted akkor másképp tekintenek majd az Uchiha klánra de ez már mind lényegtelen mivel már csak hárman vagyunk. Engem nem érdekel, hogy néznek rám, téged meg fél életedben megbélyegeztek klángyilkosnak az öcséd meg... Ha valaki akkor ő megérdemelné

-Nem Obito! Erről nem nyitok vitát. Nekem már amúgy sincs sok hátra. Nem akarom, hogy Sasuke szégyenben éljen a klán döntései miatt. Shiro pedig ő más kategória. Nincs értelme elmondani, nincs szükségem senki sajnálkozására. Egyébként sem az a dolgom, hogy feleségül vegyem csupán annyi, hogy megkedveljen annyira ami miatt itt marad az Akatsukinál. A múltkori küldetés után, Kusagakuréban, amit Shiro miatt könyvelhetünk el sikeresnek Pain el volt ragadtatva.

-Én nem vitatom a lány hasznosságát, csupán arra akarok kilyukadni

-Tudom, mire akarsz kilyukadni.

-Nem! Nem tudod, Itachi. -Közben feláll az ágya széléről és elém lép. Maga felé fordít, hogy ne kifele bámuljak az ablakon és egyenesen az arcomba mondja a többit. -Ő megértene. -Látja rajtam, hogy közbe vágnék de kezeivel picit szorosabban megmarkolva a vállam folytatja mondandóját. -Ő megtudna menteni. -A makacssága kezd felhúzni, így lesöpröm a kezeit magamról.

-Arra semmi szükség. Békét akarok, nem szerelmet. Az nem békés, az gyengeség.

-Tévedsz. -Kontrázik kissé szomorkásan. -A szerelem az erő forrása. Különben meg itt mindenki békét akar, de ahhoz nem kell szándékosan megöletni magunkat. Tudom mit érzel. Tisztában vagyok mindennel, de nehogy azt hidd, hogy Fugaku és Mikoto nem szeretné a boldogságod. Megbocsátottak neked és szerettek, ezt ne feledd.

-Miből gondolod, hogy ő lenne a boldogságom? Semmit nem érzek iránta. Ő csak egy folyamatban levő küldetés.

-Persze, mond ezt tovább magadnak, a végén talán el is hiszed. -Ezzel fogja magát és otthagy a szobájában a gondolataimmal, amik egészen a közelmúltba vezetnek vissza.

Ezt a küldetést is ugyanúgy fogadom mint a többit. Egy bólintással majd megyek is ki Pain szobájából. Pár kellék összeszedése után Kisame mellett bandukolok a célszemély tartózkodási helye felé. Nem nehéz megtalálni mivel eléggé kitűnik a többi ember közül. Hosszú fehér haj, kék szem, hatalmas keblek, karcsú nőies alak, 165 cm magas. Pain leírása tökéletesen passzol mint mindig. Részben még örülök is, hogy nekem szánta a feladatot hiszen ha kell felhasználhatom Konoha védelmére, vagy a tervem második felére, ki tudja. Egyszerű a parancs. Elfogni, elaltatni, haza vinni. Az én feladatom pedig csak akkor kezdődik el igazán. El kell érnek, hogy romantikus érzelmeket tápláljon irántam. Ez inkább lesz a nehéz rész. Nem vagyok valami tapasztalt sem a szerelemmel kapcsolatban sem az érzelmek megjátszásában. Mit kellene tennem, hogy belém szeressen? Ilyen gondolatokkal indulok útnak és már csak azt veszem észre, hogy Kisame oldalba bök. Egy kissé értetlen és haragos pillantást villantok felé mire ő csak legyintve bele kezd mondandójába.