A kísérlet (+18)

Az ébredés

Tíz óra körül járhatott Camrose városában. A hőmérséklet 20 fok körül lehetett, az égen szinte egy felhőt sem lehetett látni, minden adott volt egy tökéletes hétvégi kiruccanásra. Sam és Steven már a kocsiban várták barátjuk elkészülését a háza előtt, de ő csak nem jött. A volán előtt Sam ült, Steven az anyós ülésről elé nyúlva beletenyerelt a dudába. Pár perccel később Edward két hátizsákkal tört ki házuk ajtaján, egy hatalmas zsákot átkarolva.

- Jó Isten Ed, négy napra megyünk, mi ez a sok cucc amit hozol? - kérdezte Steven értetlenkedve, miközben Edward lábával próbálta kinyitni a csomagtartót.
- Mindenre fel kell készülnünk! - válaszolt Ed miközben megpróbálta begyömöszölni a hatalmas zsákot a többi csomag közé.
- És ehhez magaddal kellett hurcolnod az ex-barátnőd holttestét? - kérdezte Steven szemeivel a zsákra mutatva.
- Ebben vannak a sátrak és a hálózsákok, valamint egy mini-generátor az elektromos cuccoknak. A volt barátnőmről pedig le lehet szállni, nekem legalább volt. -szúrt oda Steven-nek Ed.
- Neked helyettünk is volt. - vágott vissza Sam a volán mögül miközben gonosz mosollyal egymásra néztek Steven-el.
- Úgy tűnik, ma a földön alszotok. -jegyezte meg mogorván Ed miközben másik két barátja között heves nevetés tört ki.

Mikor mind bennültek, az autó halk surranással kigurult a főútra és Winnipeg Beach felé vette az irányt.

***

Már nyolc órája lehettek úton, mikor Sam jelezte, hogy cserélniük kéne. Egymás között megbeszélték az út elején, hogy felváltva vezetnek, hogy ne tartson annyi ideig az út. Sam a hátsó ülésre feküdt keresztben, a helyét Edward vette át, Steven maradt az anyósülésen, neki akkor még nem volt jogosítványa.

- Ha felébredek és egy karc is lesz az autón, megfolytatlak anyámmal. -figyelmeztette Samuel Edward-ot pár apróbb kacaj kíséretében.
- Kevesebbszer törtem autót, mint Te, nyugi. -nyugtatta meg Edward barátját.
- Az lehet, de ebben egy éve nem működik az önvezető funkció.
- Miért is jöttem el veletek...
- Csak puhítunk Ed, ne legyél már ennyire karót nyelt. -próbálta Steven nyugtatni Edward-ot.
- Egész úton rajtam rugóztok. -morgolódott Ed.
- Ismered a mondást: azt az embert a legjobb szivatni, aki komolyan veszi. -tette hozzá álmos hangon Sam miközben már csukott szemmel a hátsó ülésen feküdt.
Egy bizonyos szint után elég nehéz nem komolyan venni. -bosszankodott tovább Ed.
- Jó alacsonyan lehetett az a szint... -szúrt oda Sam, Edward arca sehogy sem akart kivirulni.
- Jobban éreznéd magad, ha Sam arcára filccel faszt rajzolnánk, miközben alszik? -kérdezte Steven felvont szemöldökkel.
- Nem is tudom... -gondolkozott el Ed a dolgon.
- Kezd kimenni az álom a szememből... -Edward megtörni látszott, egy halvány mosoly jelent meg arcán.
- Aludj csak, úgy sincs nálunk filc. - nyugtatta Steven Sam-et.
- Azt azért nem mondanám. -mondta komoly arccal Edward.
- Kezd rákapni az ízére, vigyázz Sam. -vigyorgott Steven.

Sam ekkor azonban már félig aludt. Szemhéjait az egész napos út álmának terhe nyomta, nem is nagyon volt már ereje felemelni őket. Még hallott valamit két barátja beszélgetéséből, de már nem fogta fel a mondatok értelmét. Hirtelen sötét lett. Mindent beborított a sötétség és a fülsüketítő csend. Majd a csendből halk és tompa beszédhangok törtek elő, a sötétségből pedig két homályos emberi alak tűnt fel. Sam próbált szólni hozzájuk, de nem ment. Teste meg sem akart mozdulni, ajkai és torka sem engedelmeskedett neki. Majd pár perc elteltével ismét hirtelen csend lett és sötétség.

***

Sam egy szúrást érzett a nyakán mikor felébredt. Teste furcsán bizsergett és nehéznek érződött. Mellkasán furcsa nyomást érzett, mintha szíjakkal fogták volna le. Szemeit csak nagy nehezen sikerült kinyitnia, mert amint megpróbálta, hirtelen elvakította a fény. Egy fehér köpenyes nő fölé hajolt és a szemébe nézett. Negyven év körül lehetett, közepesen magas, vékony testalkatú. Szemei enyhén táskásak voltak, szarkalábai, mint folyóvölgyek indultak ki szeme sarkából. Haja vörös volt, szemei smaragd zöldek. Egy elemlámpát vett kezébe és Sam szemébe világított vele.