A kísérlet (+18)

A felismerés

Másnap reggel Sam fémes dörömbölésre ébredt. A zaj annyira meglepte, hogy egy pillanatra azt sem tudta, hol van. – Jó reggelt csipkerózsika, kihűl a reggeli. – szólt egy ismerős férfi hang. Sam-nek hirtelen beugrott minden. Akkor ez mégsem álom volt. Felült az ágyban és maga elé nyújtotta kezeit. Vékony karjain még mindig ott voltak a csíkok és az ábrák. Mellkasán tompa fájdalmat érzett, a melléhez kapott és ráeszmélt. Véletlenül magán hagyta a kötést éjszaka. Kara megmondta, hogy ez lesz. Most mi tévő legyen? Nem hagyhatja fent. Kioldotta a fehér textilt és a csatjánál fogva kihúzta pólója alól. Hirtelen megkönnyebbült, a fájdalom alább hagyni látszott. Kebleire markolt és rájuk nézett. Ezekkel még lesznek problémák, jelentette ki magában. Kinézett az ablakon és egy hatalmas bolygót pillantott meg. A Charon volt az, már emlékezett rá. Föld-szerűnek hatott, de látszott rajta, hogy ez bizony nem az otthona. Rengeteg zöld és barnás terület volt a felszínén, vizet alig látott. De lehet, hogy az csak a másik oldalán van és innen nem látszik, gondolta. Megigézte a látvány, teljesen elveszett a részleteiben, míg nem Daniel hangja újra meg nem szólalt a távolból: – Nincs tápoldatunk és a kapitányt nem fogja érdekelni, ha éhes maradsz! – Erre a mondatra felkelt az ágyból és az ebédlő felé vette az irányt.

Az ebédlőben Daniel, Andrej és Caleb már a reggelit fogyasztotta. Az asztalnál volt még egy szabad szék, vélhetően a tegnapi incidens miatt üresedett meg. Sam a konyhapulthoz slattyogott és a serpenyőbe nézett. Tojás, szalonna, piritós, egy teljesen szokásos reggeli. A hűtő mellett, legalábbis ami annak látszott, fémből készült poharak és tányérok voltak egymásba csúsztatva felstócolva. Sam levett egyet-egyet mindegyikből és szedett az ételből. Az asztalnál ülők szemei árgusan követték minden mozdulatát, Sam úgy érezte mintha valami műsor fő attrakciója lenne. Töltött magának a pulton lévő narancsléből, majd az edényekkel a kezében az asztalnál lévő üres hely felé vette az irányt. Stepanov és Caleb idegesen kerülték a szemkontaktust minden alkalommal, amikor rájuk nézett, Daniel viszont meglepő módon mosollyal fűszerezve nézett farkasszemet Sam-el.

– Azt vártam, hogy a jövőben lesz étel-replikátor. –utalt Sam az indukciós lapon pihenő, tojással teli serpenyőre.
– Van is, csak épp eszik. –mutatott Daniel evőeszközével Stepanov-ra.
– Úgy értem rendes, igazi. –szólt Sam szájbarágósan.
– Óh, ne tévesszen meg a látszat, vodkával és internet-eléréssel bármit megcsinál. –vigyorgott Martínez.
Ezen Andrej is elmosolyodott egy pillanatra, de nem nézett fel a tányérból. Sam kihúzta a széket és az asztalhoz ült. Stepanov érezhetően eltávolodott tőle, holott ezt hely hiány nem indokolta volna. Sam villájára tűzte az első falatot és nekilátott volna reggelije elfogyasztásához, azonban szinte érezte, ahogy Daniel tekintete lyukat üt rajta.
– Mi van? –kérdezte kissé zaklatottan Sam, érezhetően zavarta, ahogy Martínez le sem veszi róla a szemét.
– Még sosem láttam kaszást enni. –mondta Daniel.
– Örülök, hogy kielégíthetem ezt a vágyad. –vágta rá gúnyosan Sam.
– Van még vágyam, amit kielégíthetnél. –jegyezte meg kéjes vigyorral Martínez.
– Leszbikus vagyok, kopj le. –felelt lekezelően Sam.
– Azért ha meggondolnád magad, csak szólj. –szólt Martínez és mosollyal az arcán folytatta az evést.
– Kössz a nagylelkű ajánlatot, de inkább nem élnék vele. –fejezte volna be Sam a beszélgetést, villájáról már épp ajkaihoz közelítette a falatot, mikor Daniel ismét megszólalt.
– Ha nem, hát nem, de fogalmad sincs, mit hagysz ki. ­–akasztotta meg Sam-et.
– Rosszabb vagy, mint egy benzinkutas. –fakadt ki Sam, evőeszközét a tányér széléhez csapva.

Ekkor azonban behajolt a folysóról a kapitány az ebédlőbe, kezében táblagéppel.
– Igyekezzenek az evéssel, így is késni fogunk, nem akarom, hogy rajtunk maradjon 12500 kreditnyi anyag. Martínez, felvilágosította már Westwood-ot a munkaköréről? –kérdezte.
– Azon vagyok kapitány. ­–kuncogott Martínez, Sam izzó és hunyorgó szemekkel, adott neki jelet gyűlöletéről.
– Remek. Tíz perc múlva kezdjék meg a leszállást, utána gyülekező a hangárban. –szólt Miller és tovább állt.
– Igen is, uram. – mondta tenyérbe mászó vigyorral Daniel, le sem véve tekintetét Sam-ről.