Bájos Démon

Bevezető rész./1.rész

Sasha vagyok, 19 éves és Los Angeles külvárosi szélén lakom. Egyetemre járok, és irodalom szakon tanulok. Nincs sok barátom, köszönhetően a furcsa ízlésemnek, a szabadszájúsagomnak, és annak hogy nem nagyon ismerkedem. A szüleim elváltak, anyukámmal élek miután apám meghalt 3 éve. Nagyon foglalkoztatnak a sötét dolgok mint, természetfeletti erők, horror dolgok, varázslatok.. Hülyének nézhettek de én hiszek benne.
1. rész
-----------------------------------------------------------
Augusztus 29.-e van és be kell menjek az egyetemre el intézni pár dolgot.
El is indulok gyalog mert nincs messze, bekapcsoltam a zenét és bedugtam a fülhallgatót a fülembe mert szeretem kizárni a külvilágot. Félúton az utca másik oldalárol át sétált egy ember. Már majdnem hogy az egyetemre érek mikor feltűnik hogy még mindig tőlem pár méterre sétál a számomra idegen.
Megérkezek az egyetemre, megállok az úgynevezett recepciónál és várok mire mellém lép az ember aki az úton velem jött. Most már látom hogy egy lány, barna mellig érő haja van, gyönyörű mogyoróbarna szeme, miben megtörik a fény ahogy felém fordult és így még szebb. Nem köszöntünk csak egymásra néztünk, és mivel kissé lefagytam csak egy szélesre húzódó mosoly telt tőlem.
Meg is jött a tanár akire én vártam, és neki indultam hogy oda lépek a tanárnő elé, mire a tanárnő rám mosolygott majd a lányra nézett és szólt neki hogy menjen hozzá.
Gondoltam biztos csak a szokásos eligazítás ha eltévednek az A és a B épületben, de ekkor intett nekem a tanárnő és így szólt:
-Sasha, Ő egy új diák és ha jól néztem szinte minden órán együtt lesztek. Kérlek körbe vezetnéd az épületben hogy valamennyire tudja mi merre van?-Nézett rám kérlelően.
-Persze tanárnő, szívesen.-Mondtam nem teljesen lelkesen, ugyanis 11-kor találkozóm van, de mindegy gyorsan le rendezem gondoltam...
A tanárnő elindult az emeletre, immár csak ketten vagyok a lánnyal akinek még a nevét sem voltam szerencsés megtudni.
-Jajj, de bunkó vagyok. Sasha vagyok, kihez van szerencsém?- Kérdeztem kezet nyújtva.
-A nevem Laura. Laura Collins.-Mondta, miközben kezet fogott velem.
-Örvendek Laura.-Mondtam, és egy mosolyt eresztettem az arcomra.
El indultunk tehát hogy körbe vezessem az épületben, közben kiderült hogy nagyon hasonlítunk, vannak közös kedvenc könyveink, zenéink, filmeink és a többi.
Úgy éreztem valami nagyon vonz hozzá, szinte már fizikailag de nem tudtam rá jönni hogy mi az. Sétáltunk tovább mire vissza értünk a recepcióhoz, így hát gondoltam elköszönök tőle:
-Nos, mivel vissza is értünk és megmutattam a helyeket amikre legfőbb szükséged lesz, én mennék ugyanis találkozóm van a barátaimmal, de ha van kedved jöhetsz velem.
-Háát..Nem is tudom.. Nem zavarok? Úgy értem én vagyok a furcsa új lány, biztosan most akarsz bemutatni nekik?-Kérdezte a szemöldökét felhúzva.
-Ne viccelj, mindig vannak újak és mi bírjuk a furcsa embereket.-Mosolyogtam rá.
-Nos, akkor jó ugyanis én úgy érzem talán túlságosan is meg foglak kedvelni.-Ütötte le a fejét.
-Akkor induljunk.-Intettem neki, és már ki is léptünk az épületből.-Egyébként, miért is lenne az baj?- Kérdeztem kíváncsian.
-Ahh. Majd ha megismersz meg tudod. Mindenki aki a közelemben van, megsérül vagy ami még rosszabb.. meghal.-
Nem szóltam semmit, csak sétáltunk és néztem ahogyan egyszerre lépünk.
Nem sokára oda is értünk egy kis étterembe ahol szoktunk lógni a többiekkel, én pedig valamiért Lauraval az oldalamon büszkén sétáltam befelé.
Kerestem hogy merre lehetnek, mire egy ismerős hang a vállam fölött megszólalt:
-Hé! S, ki ez a lány veled? Már őt is befűzted mint a punk lányok többségét?-Kérdezte nevetve, majd le pacsizott velem.
-Lukah, Ő itt Laura, új lány az irodalom szakon, és szinte az ikertestvérem mert nagyon hasonlítunk.-Mondtam, nézve Laurara és közben bele gondoltam milyen lehet neki most, egyszerre kínos Lukah megjegyzése miatt és kedves mert el hoztam Őt.
-Ja! És nem fűztem be minden punk lányt, ne fess rólam rossz képet szegénynek.- Nézek Lukahról Laurara vigyorogva.
Elindultunk az asztalhoz a többiek már vártak ott. Mindenki nézte hogy ki az a lány, és mit akar ezért megtörtem a szúró tekintetüket majd így szóltam:
-Srácok, Ő itt Laura. Kedves, furcsa és igazából Én, csak szebb és aranyosabb.- Mosolyogtam.
Mindenki üdvözölte Őt, és beszélgettünk meg hülyéskedtünk, mire be esteledett ezért mindenki haza indult.
-Laura, haza kísérjelek vagy esetleg jön érted valaki?- Kérdeztem reménykedve abban hogy a válasza az lesz hogy örülne neki ha haza kísérném.
-Nem lakok innen messze, szóval gyalog megyek. És ami azt illeti... Mondtam már hogy nem lenne jó ha így közelednénk egymáshoz..
-Rendben, ahogy szeretnéd csak gondoltam hogy legyen társaságod,és mert bármilyen emberek mászkálhatnak erre, főleg hogy már este van.. De akkor én lépek, mert én kicsit messzebb lakom. -Mondtam, belül csalódottan, kívül töretlenül.
-Öhh.. Oké. Vigyázz magadra, Hétfőn beszélünk. És köszönöm ezt a remek napot.-Mosolyodott el.
-Ugyan, ne.. semmiség. Bármikor jöhetsz hozzánk, csak hogy tudd. Na, jó éjt akkor majd Hétfőn.-Mondtam miközben kidugtam a pulcsim és nyitottam az ajtót hogy útnak induljak.
-Szia!- Szólt utánam.

~
Folytatva lesz, és még eseménydúsabb lesz a következő rész! :) ~