Bájos Démon

12.rész

-Hugica, tudod te kikkel voltál?-Mondta miközben próbáltam felülni, de a fejem annyira fájt hogy rögtön vissza vetődtem a földre. Felém nyújtott egy gyógyszert és egy pohár vizet amit elvettem tőle félig felkönyökölve.

Mikor eszméltem hogy mi is történt rögtön felpattantam a földről és körül néztem, de sehol nem volt Laura és az a fickó.

-Hol vannak?!-Kérdeztem majd elindultam az ajtó felé ami bátyám mögött volt. Megragadta a kezem és oda húzott egy széket ahol az előbb még feküdtem.

-Addig nem mész sehova amíg nem mondod el mit kerestél velük.. ne is próbálkozz megszökni. Nem tudsz.-Mondta mire két magas, nagy darab férfi mellénk lépett. Nem mondtam a bátyámnak semmit, csak Laurán járt az eszem. Hol lehet? Mit tehetett vele a bátyám?

-Figyelj hugi... Ha beszélsz elviszlek hozzájuk, rendben?-Tárta szét a karjait, mire kieszeltem egy tervet.

Bólogattam.
-A fickónak az adósa vagyok, a lány pedig osztálytársam. Ezért beszélgettem velük. Nem tudtam hogy ismerik egymást.-Húztam meg a vállam.

A bátyám a szemembe bámult, hátha lát rajtam valamit ami lebuktat de nem vett észre semmit. Felállt mire azt hittem megúsztam és elvisz Laurához, de nem ezt tette. Félre túrta a hajamat a nyakamból, majd három újját a nyaki artériámra helyezte, másik kezét pedig a csuklómra. Tudtam mit csinál. Mivel a szememből nem tudta kivenni hogy hazudok-e neki, most arra figyel hogy megugrik-e a pulzusom.

-Mit kerestél velük?-Kérdezte újra.

Azon voltam hogy ne ugorjon meg a pulzusom. Próbáltam lenyugtatni magam valamennyire, és nem akartam arra gondolni hogy most hazudok. Nagyon rosszul hazudok általában, de erre most nagyon figyeltem.

-Mint mondtam, a fickónak az adósa vagyok a lány pedig osztálytársam.-Mondtam miközben végig a szemébe néztem.

A hátam mögé nézett valakire, majd megrázta a fejét. Levette a kezeit rólam épp időben, mert elkezdtem bepánikolni. Nem tudtam hogy azért rázta meg a fejét mert úgy vélte nem hazudok, vagy azért mert nem mondtam igazat.

-Most te jössz. Hol vannak?-Kérdeztem, miközben fel álltam és csípőre tettem a kezem.

Sóhajtva felállt a bátyám, majd elindult és intett hogy kövessem. Egy pillanatra megállt, majd hátra fordult hozzám.
-Hugi.. Én csak védeni próbállak, ezért nem haragudhatsz.

Kissé hisztérikusan felnevettem.
-Na persze.

Erre vissza fordult, majd ki vezetett az ajtó mögött lévő folyosóra. Sötét és hűvös volt, néhol pislákolt egy-egy neon, de alig volt belátható a folyosó. Pár méterrel a helyiségtől ahol én ébredtem megálltunk, majd egyet sóhajtva a bátyám eltolta a nagy vas ajtót ami a helyiség ajtaja volt. Besétáltam, majd egy kerítés szerűséggel találtam szemben magam, amire ki volt kötözve a fickó és Laura. Látszólag nem voltak eszméletüknél. Körbe néztem, és láttam egy íróasztalt amin egy elég nehéznek kinéző szerkezet volt, és egy csomó kábel lógott ki belőle. Végig követtem a szemeimmel a kábeleket majd láttam hogy egy pár darab a férfira van ragasztva, pár darab pedig Laurára. A fickó miatt nem aggódtam, de Laura miatt annál inkább. Nyílvánvaló volt hogy kínozták, és talán fogják is. A torkomban egy nagy csomó volt, alig kaptam levegőt csak kapkodtam érte.

-Engedd el őket, semmit nem ártottak neked!-Fordultam a bátyámhoz, szinte ordítva.

-Na hát.-Húzta össze a szemét.- Miért aggódsz értük hogyha igazából nem is ismered őket? Ha ez itt meghalna..-Mutatott a fickóra.- nem lenne több adósságod. Ha pedig ez itt..-Nevetett fel, majd kihúzott egy bicskát a zsebéből és Laura hasán vonalakat húzott vele, de nem vágta meg.-nos.. nem vesztenél de nem is nyernél. Te. Viszont én például igen. Szóval miért érdekel hogy meghalnak-e vagy nem?-Kérdezte, immár rám szegezve a bicskát. Esküszöm egyáltalán nem ismerem ezt az embert...