Bájos Démon

10.Rész

~-Shh. Ne beszélj. Szóval, mikor megláttalak előttem átmenni az utcán már lenyűgöztél. Tudtam hogy meg akarlak ismerni. Olyan visszahúzódónak tűntél, közben meg nézz oda, valakit fel tudsz úgy dühíteni hogy lelőjjön.- Kicsordult a könnyem, az egész testem remegett.

Hallottam a mentősöket a közelben, mikor hirtelen Laura elengedett teste nehezét éreztem.

-Laura ne!-Zokogtam, majd próbáltam felkelteni.~

Felriadtam, és hirtelen felültem az ágyban. A szívem nagyon gyorsan vert, levegőért kapkodtam.
Meg dörzsöltem a szemeim, majd kimásztam az ágyból hogy átöltözzek mivel csurom víz volt a pizsamám és az ágyneműm.

Átöltöztem és áthúztam a takaróm, majd elindultam lefelé hogy igyak, de mikor beléptem a konyhába a nővéremmel találtam szemben magam.

-Baj van?-Kérdeztem rekedtes hangon, majd a hűtő felé vettem az irányt hogy kivegyek egy üveg vizet.

-Jézusom! A frászt hozod rám, S!-Pattant fel, majd a szívéhez kapott.

-Hé, nyugi.-Kacagtam fel.- Nem akartalak megijeszteni, azt hittem hallottad hogy jövök..-Fel bontottam a vizet, majd kortyoltam belőle.- Szóval?

-Mi? Ja.. Nem, nincs semmi baj.. A szívinfarktuson kívül amit miattad kaptam..-Nézett fel rám.

-Tényleg ne haragudj. De ha nincs baj miért vagy ébren? Rendesen kellene pihenned főleg most. Nem tesz jót a picinek..-Intettem a fejemmel.

-Csak rosszat álmodtam, lejöttem inni aztán.. valahogy itt ragadtam a gondolataimmal. De engem jobban érdekel hogy te miért nem alszol? Laura az oka?

Ráztam meg a fejem.
-Nem, vagyis.. részben. Én is rosszat álmodtam, és most lejöttem inni. A különbség csak az, hogy most már te sem, és én sem vagyunk egyedül a gondolatainkkal..

-Hmm. Egyébként, nem nagyon ismerteted ezt a lányt. Pedig anyától sokat hallottam róla.

-Nem tudom hogy állsz az egészhez..-Mondtam, majd lehuppantam vele szemben a pulthoz.

-Ameddig boldog vagy, nekem édes mindegy hogy kivel. Na mesélj, milyen? Mióta vagytok együtt?

-Nagyon aranyos, gyönyörű és törődik velem. Ééés... naaagyon hiányzik..-Nyöszörögtem, és rá dőltem a pultra.- Lassan 3 hónapja hogy együtt vagyunk, de az első hónap.. az nagyon húzós volt. Pedig azt mondaná az ember, hogy minden kapcsolat eleje a legkönnyebb.. Vagy csak mindenki másnak az.-Horkantam fel.

-Semmi nem könnyű, ahogy egy párkapcsolat sem. Sosem könnyű, de mindennek ára van.-Kócolt bele a hajamba.-Na de menjünk vissza aludni, hosszú napunk lesz.

Bólintottam, majd elindultam a szobámba. Tudtam hogy nem fogok tudni vissza aludni, féltem Laurat és ideges vagyok mert nincs mellettem. Megnéztem a telefonomat, de semmi értesítés nem jött. Kinyitottam az ablakot mert úgy éreztem hogy van 40 fok is a szobámban, majd befeküdtem az ágyba és a pafont bámultam.

Forgolódtam az ágyban, és már majdnem elaludtam mikor rezgett a telefonom.
El vettem az éjjeli szekrényemről, majd felnyitottam és láttam hogy Laura írt.

'Szia édes, remélem nem keltelek fel... Csak muszáj leírnom.. Veled álmodtam. Rosszat.. Nem akarom hogy bajod essen, de tehetetlennek érzem magam. Tudom hogy nagy kérés, és hogy nem is érted mi történik... De kérlek, menj majd el az egyik barátommal. Szóltam neki hogy menjen át érted délután. A lényeg hogy figyelj rá, ne kérdezősködj. Ha végeztetek hívj fel és mindent elmagyarázok. Ja.. és.. Próbáld nem megbámulni rendben?'