Bájos Démon

11. rész

'Hadartam, mire a szobámból zaj hallatszódott ezért hirtelen benyitottam. Laura állt ott, velem szemben.'

-Ezt hogy csináltad?!-Kérdeztem majd szorosan magamhoz öleltem, amit viszonzott. Az ölelésében kicsordult egy könny a szememből.

-Ugyan, kérlek.. Ha elmondanám nem lenne egy titkom sem előtted.-Mondta, és kicsit elhúzódott tőlem, a szemembe nézett, letörölte a könnyemet az arcomról és bíztatóan rám mosolygott, majd lassan megcsókolt. El lettem volna így akár órákig, de sajnos volt egy pár dolog amit nem értettem és ezt meg kellett oldani. Elhúzódtam tőle de ő nyílván nem akarta hogy így tegyek, ezért a csípőmön hagyta a kezeit majd beszélni kezdett.

-El mondanád nekem pontosan hogy mit álmodtál, és hogy mi történt ma?-Mondta, majd az ágyhoz húzott és leültünk egymással szemben török ülésben. Minden másodpercben érezni akartam hogy tényleg ott van, ezért meg fogtam a kezét majd el meséltem amit tudni akart.

-Azt álmodtam hogy egy pár fekete ruhás alak elől futottunk, de nem tudtam hogy miért. És mikor el akartál küldeni, ránk lőttek de téged kapott el a golyó. Pont a szívednél.-Megint kicsordult egy könny a szememből, mert hiába csak egy álom volt de akkor este nagyon is valóságosnak tűnt és nem tudom mit csinálnék nélküle. Amint kicsordult a könnyem, ő letörölte és bíztatóan rá szorított a kezemre hogy jelezze, semmi baj.- Ez az alak pedig, akit értem küldtél... Amikor meg látta a bátyámat neki akart esni, de az ajtó formájában meg jelent egy amolyan védő burok, és nem tudott be jönni. Troye tudta hogy mi folyik itt, de nem mondott el semmit. Azt sem tudom hogy honnan tud egyáltalán akármit is.

-Nos.. Lehet hogy egyáltalán nem ismered a bátyádat. Ez a leírás amit te most adtál nekem, ez a démon vadászokra vall. Ők tudják meg idézni ezt a burkot. Ezek szerint az egész házon van.-Pillantott félre majd elmerengett a gondolataiban.

-De.. Ha az egész házon van, te hogy tudtál be jönni?-Néztem rá furcsán.

El mosolyodott majd a szemembe nézett.
-A szerelmem irántad erősebb mint a burok.-Mondta, mire mindketten mosolyogtunk és meg csókoltam.-Jobban kötődök hozzád mint a burok ahhoz aki meg idézte. Ez valószínűleg azért van így, mert aki meg idézte, vagy túl fiatal démon vadász, vagy haldoklik.

-Van egy ötletem.-Jelentettem ki az ágyról fel pattanva.- Meg kell tudnom hogy valóban démon vadász-e a bátyám. Neked pedig biztonságban kell lenned.

-Én intézem az én részemet, ne aggódj. Te csak arra koncentrálj hogy minél több mindent tudj meg.-Adott egy puszit a homlokomra majd az ablak felé indult.

-Hé, egyébként... Sajnálom hogy vissza kellett jönnöd. Tudom hogy milyen régóta keresed a rokonaid..

-Megértik.-Mosolygott rám vissza.

Le mentem vissza a nappaliba ahol egy órája még nyugodtan beszélgettünk. Ezúttal csak a bátyám volt ott, egy sport táskával a vállán.

-Gyere, elmesélek mindent.-Intett a kanapé felé, majd le rakta mellé a sport táskáját. Nehéznek hallatszódott.

-Hol van anya és Nicole?-Kérdeztem feszülten.

-El mentek meg venni még pár cuccot. Ne aggódj. Semmi bajuk. Ugye tudod hogy nem bántanék senkit aki nem érdemli meg?

Egy nagy csomót éreztem a torkomban, amitől nehezen és hangosan nyeltem.
-Mondd el hogy ez mi volt.. És hogy te mi vagy!?

Sóhajtott egyet, majd kettőnk elé húzta a táskát és elhúzta rajta a cipzárt. Tele volt fegyverekkel, és kínzó eszközökkel. Keresztül futott rajtam a hideg, amitől megborzongtam.

-Démon vadász vagyok. A városban legalább kétszázan vagyunk. A démonok pedig hemzsegnek az utcákon. Láthattál is egyet a saját szemeddel. Ő például egy személyes kedvencem. Két éve mikor bele csöppentem ebbe az egészbe, akkor találkoztam vele. Ő volt az első démon a kezeim között, és lehet hogy ezt az egészet durvának tartod, de megérdemelte azt amit kapott. Sőt, többet is kellett volna. Ezért akart most megölni. Megigérte akkor hogy ha legközelebb találkozik velem, megöl.

-De nem mindegyik démon rossz az emberekre nézve. Ugye?

-De. Igen. Mindegyik ugyan olyan. Nincs közöttük különbség.-Mikor ezt mondta, a szívem egyre gyorsabban vert. Hiszen tudtam hogy ez nem igaz. Laura nem ilyen, közel sem. Legszívesebben orrba vágtam volna amiért bántja a barátnőmet. Amiért máshoz hasonlítja. Minden között van különbség. Akár milyen kicsi is, de van.

-Miért is lettél démon vadász? És mi volt az a kék izé az ajtónál?

-Ezt nem lehet megválasztani, hogy ez akarsz lenni. Ez csak úgy előjön idővel. Amint elkezdesz bennük hinni és amikor találkozol egy démonnal, akkor fogod érezni azt a vágyat hogy megöld. Hogy könyörögjön az életéért.-Mondta, mire én már teljesen el voltam hülve. Egyáltalán nem ismerem a bátyámat. És nem is akarom többé a bátyámnak hívni.- Az a kék burok pedig, egy védő burok. Én idéztem meg hogy amíg nem vagyok itthon, ne legyen bajotok. Vagy legalábbis itthon ne essen bajotok. Szeretnél még valamit tudni?

Megráztam a fejem, majd fel vettem a kabátom és elindultam otthonról. Elővettem a telefonom és hívtam Laurát, aki pár másodperc alatt fel is vette. Már éppen mondani akartam hogy találkozzunk az étteremben, mikor egy nagy szellő csapott meg hátulról.

-De komolyan.. Hogy csinálod?-Fordultam hátra nevetve.

Előhúzta a pólója alól a nyakláncot amit akkor adtam neki mielőtt elindult, majd rám nézett és mosolygott.
-Mivel természett feletti erőkkel bírok, nyílván vannak adottságaim is. Tanulni is lehet olyan adottságot ami másik démonnak van de nekem nincs, csak ahhoz kell egy boszorkány is.-Húzott egyet a vállán.- Mivel ez a nyaklánc közel áll hozzád, ezért ez egy portál nekem. Legtöbb esetben akkor működik ez a portál hogyha erős érzelmet érzel. Düh, harag, szeretet és még sorolhatnám. A másik adottságom hogy tudom írányítani az álmokat. Annyi kell hozzá hogy a másik emberrel szoros legyen a kötődés. Mint például veled.

-Szóval, akkor te irányítottad a tegnap esti álmom?-Kérdeztem meglepődve.

-Nem. Azt nem. Esküszöm.-Rázta meg a fejét, majd beharapta a száját amivel azt érte el hogy elkalandoztam.- Viszont vissza üthetett egy másik álom irányítása.

-Milyen másik álom irányítása?

-Hát.. Eléggé biztos vagyok benne hogy tegnap előtt is velem álmodtál.. És történt pár dolog...-Nevetett fel.

-Oké, ez így egyáltalán nem fair!-Löktem meg nevetve.- Hiányoztál nagyon..-Mondtam komolyra fordítva a szót.

-Te is nekem.-Megálltunk és szorosan magához húzott. A nyakamba fúrta a fejét, és éreztem a nyakamon ahogy lélegzik. Egy ismerős mély hang zavart meg minket.

-Laura, ez a lány veszéllyel van rád és mindannyiunkra. Ha te nem ölöd meg, én fogom!-Mondta a férfi aki úgy másfél órával ezelőtt még az ajtómban állt.

-Nem! Ő nem olyan mint Troye. Épp az ellenkezője.. Segíteni akar nekünk. Senki nem öl meg senkit, főleg nem őt.-Nézett Laura szigorúan a férfire.

-Ha be tudjátok bizonyítani hogy nem olyan mint a bátyja, akkor beszélek Raphaellel. De most menjünk erről a környékről.. Rengeteg itt a vadász.-Abban a pillanatban hogy ki mondta, három fekete terepjáró vett minket körbe. Három fekete ruhás alak szállt ki, majd mind a három alak elővett egy hangtompítós pisztolyt, és a következő dolog amit látok az a bátyám.

-Azt a kettőt kötözzétek ki az alaksorban. Ő velem jön.
Majd a kép elhomályosodott, és csak egy hangos sípolást hallottam.