Egyedül (Szünetel)

Kezdetben

Örökbe fogadtak.

Ami elég ritka ilyen korban. Már csak 2 évem lett volna, aztán kidobnak az utcára. Talán Margit a főnevelő szerzett volna nekem valami undorító munkát, amit más nem végezne el, de itt ki is hunyt a lehetőségek tárháza. 15 éves kor felett általában nem fogadnak már örökbe senkit, és én majdnem 17 voltam, így letettem arról, hogy valaha is otthonom, családom legyen.

Azonban az élet más irányt szabott meg nekem.

A jelenlegi "szüleim" két fiúval az oldalukon sétáltak be a nevelőotthon ajtaján. Mindenképpen lányt szerettek volna. Olyat aki már elmúlt 15 de maximum 17... Pont belecsúsztam a körbe...

Rajtam kívül még 5 ilyen lány volt, mégis mikor kiléptem a többi lány mellé éreztem magamon a család tekintetét, ami furcsa volt tekintve, hogy ha valaki rám néz rögtön undorodva el is fordul. Ez lehet a vörös hajam miatt, vagy mert mindig feketében járok, esetleg az orr piercing miatt (ami jelzem TILOS volt), talán a sötét sminkem is lehetett az oka (ami szintúgy TILOS volt...). A tetkókról meg ne is beszéljünk. Tisztára mint valami emós...

Képzelhetitek, hogy meglepődtem, mikor a két gyerek egyszerre lépett elém, fogták meg a kezem és húztak ki a sorból mint valami rongybabát.

-Gyere Húgi. Hazamegyünk.

( Ohayo minna! ^^Bemelegítőnek szántam. Nem tudom, hogy kinek mennyire fog tetszeni... örülnék a visszajelzéseknek és holnap de lehet, hogy még ma este kikerül az első rész.^^)