Egyedül (Szünetel)

Egyedül 2.rész- Testvérek

-Ébresztő Húgocskám.- A mély, dörmögő hangot csak messziről hallottam. Éppen az álomvilág küszöbén lengtem. Valahogy úgy képzeltem el magam, mint a tiszta fehér lepedőket, amiket lassan, csiklandozva cirógat a szél. Csakhogy engem másvalami cirógatott...illetve másvalaki. A hófehér lepedőket hirtelen koromfeketére festette a fantáziám, melynek mély bugyraiban sötét gondolatok kezdtek szaladgálni. Tudtam, hogy kié a hang, de nem akartam még felébredni, hisz akkor abbahagyja a simogatásom.
-Húgocskám.
-Humm?- Adtam be végül a derekam az ébrenlétnek, ejj pedig mennyire ellenkeztem...

-Ideje felébredni Életem. Terítve az asztal.

-Umm.- Jött a frappáns válasz, ami valjuk be nem volt túl udvarias, de nem tehetek róla.
-Ma én készítettem reggelit...

-Csináltál nekem fahéjas palacsintát?...

-Persze.- Nézett rám Kristóf hosszú, íves szempillái alól. Felültem az ágyban, majd szemeim kezdtem dörzsölni. Álmosan néztem a bátyámra, aki karját megemelve végigsimított az állkapcsomon, államnál fogva lejjebb hajtotta a fejem és lágy puszit nyomott a homlokomra. Karjaim kitártam felé, mire egyetlen lassú és gyengéd mozdulattal az ölébe kapott majd az étkező felé vette az irányt.
-Jó reggelt.- Hallottam meg egyből "Anyám" csilingelő hangját.
-A reggelben igazán semmi jó nincs Kyra.
-Ejnye Nővérkém. Negatív vagy.-Szólalt meg a kisöcsém, mire hozzá bandukoltam és puszit nyomtam a fejére.
-Kislányom.- Basszus... Máté kezdi a monológot...futás.- Mi Anyáddal megértjük, hogy nem érzed magad a sajátunknak, de már lassan egy éve velünk élsz. És még egyszer sem hallottuk azt, hogy apa vagy anya.-
Ezen elgondolkodtam...igaza volt. Soha, egyikőjüknek sem mondom...ellenben a két leg-gyakoribb szó amit használok, az az Öcsi és a Bátyus... Nos, ez így nagy mértékben kivételezésnek számít, ami rosszul esik, de az embernek ki kell érdemelnie egy gyermeket. Meg kell ismernie, tudnia kell róla mindent. Hogy mit, mikor, miért és hol csinál. Mik kavarognak a fejében. Nos... ha ezt ők tudnák, úgy érzem egyből kitagadnának.
Miután leültem a helyemre Kyra csengetett egy pici, arany színű csengettyűvel. Az 5 szolgálónk közül 3 lépett az étkezőbe. Ketten étkezőkocsit toltak maguk előtt, megálltak az asztal két oldalán, majd egyenként elénk rakták a reggelit. Dominik (a saját "cselédem" ...de utálom ezt a szót.) az asztalra rakta a palacsintám, majd leöntötte sziruppal és az ölembe terített egy szalvétát.

-Köszönöm Dom.
-Kisasszony.- Hajolt meg előttem mielőtt a többiek után kilépett az étkezőből. Mosollyal az arcomon kezdtem bele a reggelim elfogyasztásába.
Ez a mi családunk átlagos reggele.

Második rész:: pipa. Bocsánat ha kicsit uncsi lett, próbáltam arra koncentrálni, hogy kicsit bepillantsatok a család hátterébe is. A következő részt kicsit izgalmasabbra tervezem, szóval ha minden okés lesz akkor nem untatlak majd titeket! ^^