Egyedül (Szünetel)

Egyedül 4.rész- Tessék?

Teljes mértékben le sokkolód-tam.
Percekig tanulmányoztam az arcát. Biztos, hogy jól hallottam amit az imént mondott? Nem. Szerintem csak hallucinálok. Vagy álmodom talán? Ha igen, akkor soha nem akarok felébredni...
Ő is az arcomat fürkészte. Válaszra várt... De én nem mondtam semmit. Csak néztem a gyönyörű szempárt ami most sötéten pásztázta végig az arcomat és megállapodott az ajkaimon majd lecsapott rájuk sajátjával. Szinte felfalta őket. Megijedtem hirtelen durvaságától. Már-már féltem tőle... Kezeim mellkasára helyeztem és próbáltam óvatosan eltolni magamtól, de nem engedett, mígnem erősebben megtoltam, hogy távolabb legyen tőlem. Kérlelő tekintettel meredt rám. Tudtam, hogy mit akar de nem adtam meg neki...nem adhattam meg.
-Elizabet...kérlek...
Hajolt közel újra az ajkaimhoz, de én elfordítottam a fejem...nemlehet...
Szemeit lecsukta, ajkát pedig egy egyenes vonallá préselte össze, majd rámnézett és beharapta alsó ajkát. Még egy utolsó puszit nyomott a homlokomra majd lemászott rólam és elhagyta a szobát...
Egy végtelenségig bámultam a baldachint a fejem felett, a könnyeim patakokban folytak le az arcomon... megint olyan magányosnak éreztem magam mint az árvaházban...

Sziasztook. Igen...tudom. Nagyon régen hozram részt és nagyon röstellem...nem is keresek kifogást mert nincs. DE most újra itt vagyok és hozom a részeket. Örülnék pár votenak és kominak. Teccik? Nem teccik? Miért? Mit javítsak? 🤔❤❤