Egyedül (Szünetel)

Egyedül 3.rész- Bárcsak

A Hétfői napom további része is a szokásos mederben folyt. 9-kor matematika óra Judit tanárnővel, 10-kor Irodalom Gergely tanárúrral, 11-kor pedig Edit tanárnő tartott Illemtan órát. Délben ebéd, ami furcsa módon csendben telt, majd fél 2- kor Történelem Ferenc tanárúrral, 3-kor pedig Művészettörténet Zsolt tanárúrral. Ezek után szabad voltam mint a madár. Mivel idő közben szakadni kezdett az Istenek könnye, ezért inkább szobámban ülve olvasni próbáltam, de gondolataim máshol kalandoztak. Merre kóborolhatsz szépséges Hercegem? Gondolsz-e rám úgy, ahogyan én terád? S ha eljő az éj, és puha ágyadba bújom a vihar zaja elől, megvédesz-e engem?

Odakint kezdett besötétedni. Az égbolt felhúzta sötétkék, szinte már fekete bársonyfüggönyét. Az eső nem állt el, sőt erősödött. Az eget cikk-cakkban kettészelték az aranyló csóvák, Zeusz isteni villámait pedig hatalmas robaj kísérte útján, felriasztva gyermekeket lassan ringó álmukból.
Mindig csodáltam a Vihart. Az eső ritmikus kopogását...
Irigyeltem is, hiszen soha nem volt egyedül... A Villámmal együtt járt a Mennydörgés. Hangos, világos,gyönyörű, tökéletes. Néha elgondolkodtam rajta, hogy mit akar mondani a vihar.

De aztán rájöttem... a hirtelen világosság magára vonja a figyelmet, szemet gyönyörködtet, vonz...majd a hanghullámok ordítva, fogukat vicsorgatva eltaszítanak. Megmutatják az életet. Azt, hogy a borzalmas dolgokat is át kell élned, ha valami jót, szépet vársz cserébe... és hogy az emberek egyszer ellöknek maguktól, akár akarjuk, akár nem...

Szemeim lehunytam egy pillanatra, elgondolkodtam pár dolgon. Például, hogy miért kell Kyrának mindent édesen ennie és miért nem hízik tőle legalább 30 kilót; vagy,hogy miért nem akarom még fél 11-kor álomra hajtani a fejem. És vajon mit szólnának a szüleim ha egyszer rájönnének mit érzek...és mit szólna Ő .. Nem tudtam megadni a választ saját kérdéseimre, ugyanis pár másodperc múlva a karosszékben ért utol az álom...

Még este volt, mikor szemeim hirtelen ötlettől vezérelve kipattantak és hosszú percekig csak a baldachint néztem a fejem felett. A szoba narancssárga fényben izzott, ahogy az éjjeli lámpa fénye beterítette, mint egy hatalmas lepedő.

Úgy éreztem valaki figyel... az arcom bizsergett, mint mikor az ember kicsivel több bort iszik a vacsorához mint kellene. Hirtelen ötlettől vezérelve oldalra fordítottam a fejem. Szemeim kiguvadtak a baldachin sötét takarásában. A karosszékben magas, izmos férfialak ült. Tekintetét felém fordította, ajkaim elnyíltak, mikor megismertem erős vonásait. Teste megfeszült ültében, majd felállt és percekig meg sem mozdult. Hirtelen közeledett felém, időm sem volt felfogni, hogy mi történik... Elrántotta a baldachin bársonyos takarását, majd hirtelen felém helyezkedett. Két erős karja betonfalként tornyosult fejem két oldalán. Ahogy feje egyre közeledett az enyém felé, megéreztem alkoholos illatát. Nem tudtam megszólalni a meglepettségtől... hiszen soha nem szokott inni.

Puha ajkai lágyan érintették meg az enyémeket. Először csak lassan kóstolgatott, végignyalta alsó ajkam, puszilgatta. Az érzéseim hullámvasútként kavarogtak bennem. Tudtam, hogy rossz amit teszek, de nem bírtam neki ellenállni. Nyelvét a számba dugta és lassú, érzéki táncra hívta az enyémet. Így telt el pár perc, bár számomra óráknak tűnt. Hosszú, kellemes, érzéki óráknak.

Fejét elemelte tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Kívánlak Húgi.

Kövezzetek meg az ilyen befejezésért, de muszáj kicsit borzolni a kedélyeket. :D
Remélem tetszik a rész. Próbáltam kicsit művészi lenni, nem tudom mennyire jött át nektek az érzés.