Egyedül (Szünetel)

6. rész- Félek.

"-A bátyád ma hajnalban külföldre utazott. Összeházasodik."

A szívem kihagyott egy ütemet és hirtelen fojtó érzés tört rám, melynek szándékában állt azt feltételezni rólam, hogy levegő nélkül is tökéletesen működhetne a szervezetem...
Az orrom sípolt a levegő kapkodásától. A sírógörcs járt velem keringőt és a tánc végén sötét szakadékba terelt. Talán ha elég színpadias vagyok, sikerült volna szoknyámat körém terítve elájulni az étkező közepén...de ez nem én voltam. Én csak álltam ott tehetetlenül...a kezeim ökölbe szorítva... a szemem pedig könnyes...
Kyra közelebb lépett hozzám és felém nyújtotta vékony kezét, de én elcsaptam azt magamról.
-Elizabet...kislányom...
-Ne hívj így... leküldöm Levit.
Szóltam halkan, szinte suttogva. Átkaroltam a testem és felmentem az emeletre. Aprót koppintottam az öcsém ajtajára és mentem tovább. Másodpercek múlva már hallottam Levi trappolását lefelé a lépcsőn, én pedig folytattam utam a szobámba.

Az ágyban feküdtem...abban az ágyban amiben tegnap este még Ő csókolt...és most összeházasodik...
Ha lehetséges, még apróbbra húztam össze magam a paplan alatt és csak folytak a könnyeim...
Nem dühöngtem, nem csapkodtam csak sírtam csendben és nem éreztem magam sem átverve, sem megsértve... egyszerűen fájt.

Igen rövid...
És összekuszált...
Meg hasonlók...de azért remélem tetszik ez a rész is... hamarosan hozom a kövit. ❤