Mellettem vagy, de még is olyan messze... Hallom a hangod, de mintha meg sem szólalnál... Látlak, de még sem vagy itt... Miért vagy tőlem elválasztva, hogyha egymásnak lettünk teremtve??!
-Milyen hajad lesz?-kérdezte tőlem, hogy megszüntesse a csendet. -Csak a végét szeretném befestetni.... Kékre. Te? -Jól állna neked. Én kicsit besötétítem... -Szóval már nem hívhatlak szőkének? -Eddig se hívtál. -De ezek után már nem is hívhatlak majd annak...-biggyesztettem le ajkaimat. -Vigyázz!-rántott vissza Rodrick, amit jól is tett mert az aszfaltra kenődtem volna.-Van szemed? -Persze, kiszedjem őket, hogy jobban lásd íriszeimet?-nyúltam oda szemeimhez és elkezdtem úgy tenni mintha kiszerelném onnan. -Fújj, elég legyen! Így is látom. Hiszek neked, csak hagyd békén a fürkészőidet... Na gyere itt vagyunk.-szerencsénkre nem volt nagy sor, 2-en voltunk elöttünk, akik szinte már végeztek is. Elmondtuk a fodrászoknak kívánságainkat, majd hozzákesztek a művelet végrehajtásához. Aki az én hajamat csinálta, Abienek hívta, 20 éves, egyetemre jár, csak hát nyárra kell a pénz, hogy tudja fizetni az albérletét. Nemsokára készen is lettünk, Abivel számot cseréltünk majd Rodrickal szemügyre vettük egymást.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor Rodrickra néztem egy pillanatra elállt a lélegzetem. Neki ugyan is az nagyon világos szőke, már már fehér haja volt. Ez ezersze jobban állt neki. De ahogy elnézem vágatott is rajta. Amikor látta, hogy bámulom rám mosolygott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jól áll neked a kék szín. Mondták már?-kacsintott rám, amit mosolyogva fogadtam.-Menyünk fagyizni, aztán tudok egy jó helyet, amit szerintem ismersz de nem baj.-ragadta meg a kezem és mentünk elintézni az említett dolgokat. -Még emlékszel erre a helyre??! -Persze. Mindig ide jövök, ha szomorú vagyok, mert itt vidám dolgok történtek.-mosolygott rám és átkarolta a vállam. A hely egy kis eldugott zug volt. Ezt a helyet még 14 éves korunkban találtuk. Akkor az volt a törzshelyünk, nekem, Rodricknak és a két bátyámnak. Ide jártunk suli után. Rodrick a legjobb barátom volt, de aztán megismertem Catnyst akinek nem igazán tetszett az, hogy fiúval barátkozok. Ott hagytam érte Rodrickot mert Catnyst szimpatikusabbnak véltem. Hiba volt. Catnys annyira nem is foglalkozott velem, és úgy éreztem a semmiért hagytam ott Rodot, aki szívét, lelkét adta értem. Aztán megismertem Ambert és Junet, akik egy kis időre elfelejtették velem bánatom. Egy idő után úgy láttam, hogy Rodnak már nem kell a barátságom, megvan nélkülem is. Akkor ismertem meg Bent, de neki nem mutatták meg ezt a helyet. Sőt szerintem azóta nem is járhattak itt, túl rend van. Amikor viszont történt az Emilys eset, akkor Rodrick volt az 1. ember aki megölelt, megbeszéltük ezt az egész helyzetet és úgymond kibékültünk, de ez a barátság már nem olyan mint a régi, ez gyengébb. -Sajnálom.-amikor ezt kimondtam Rod kérdőn rámpillantott.-Sajnálom, hogy anno elhanyagoltalak. -Hé, ezt már megbeszéltük. Igen hülye voltál, hogy elhanyagoltál egy főnyereményt, de ez van!-felröhögtem azon, hogy még ilyenkor is képes megmutatni egy keveset az egójából, ő pedig megsimította a karom.
