Edoban éjjel sem áll meg az élet.Az utcák tele vannak durva alkoholfogyasztás miatt dölöngélő, a józan emberek számára ismeretlen nyelveken daloló férfiakkal, valamint hangosan vihorászó nőkkel.
A bárok többsége még ilyenkor is nyitva áll.Így van ez Otose-sannál is.Már éjfél körül járt az idő, amikor az utolsó vendégek is távoztak.Tama már javában takarított, miközbn Otose összeszámolta az aznapi bevételt.Catherine ráérősen rágyújtott az asztalnál ülve.
- Jól van lányok!Ma elég jó forgalmunk volt, ideje egy kicsit pihenni - jelentette ki a bár tulajdonosa, de amint a mondat végére ért hangos puffanást hallott a bejárat felől.
- Biztos megint valami részeg idióta - gondolta magában.
- Catherine menj és tessékeld arrébb az illetőt!Úgy is ráérsz.
Az említett nő unottan felállt, majd kifelé vette az irányt.
- Hé te!Jó lenne ha nem itt rókáznál össze min... - kezdte, de végül nem fejezte be a mondatot, ugyanis valami egészen más látvány fogadta, mint amire számított.Földön mászó, részeg férfi helyett egy köpenybe burkolózott, holló-fekete hajú lány feküdt ájultan, sebekkel borítva.
Catherine - nem túl bájos modora lévén - mindig melegebb éghajlatra küldte a bár előtt fetrengő ittas embereket, tehát érthető, hogy a nagy csendre Otose és Tama is kimentek megnézni, hogy mi folyik ott.
Az asszony, amint meglátta a lányt, először eléggé meglepődött, de hamar felocsúdott.
- Vigyük be! - Tama meg sem várva a mondat végét, már cipelte is befelé, majd lefektette az egyik fal mellett álló kanapéra.Eközben Otose előkészítette a kötszereket, és Catherine közreműködésével hozzákezdtek a lány sebeinek ellátásához. "Legalább nem súlyosak a sérülései."
Az ismeretlen már vagy egy órája fekszik eszméletlenül.Ezalatt az öregasszony és a másik kettő jobban szemügyre tudták venni.
A húszas éveiben járó hölgy körül kuszán terült el hosszú fekete haja.Fehér, már-már sápadtnak ható bőrén kisebb-nagyobb vágások és zúzódások éktelenkedtek, bár inkább a fáradtságtól ájult el, mintsem a vérveszteségtől.
- Kíváncsi lennék, mi történt vele... - elmélkedett magában az öregasszony.
Egyszercsak nyöszörgést hallottak, mire mindhárman lepillantottak az ébredező sebesültre.A lány komótosan kinyitotta skarlátvörös szemeit.Körünézett, megszemlélte a kötéseit, végül három megmentőjén állapodott meg a tekintete.
- Ki vagy te? - tért azonnal a lényegre Catherine.A vörös szemű lassan ránézett.
- A nevem Soraya.
ESTÁS LEYENDO
Harag
FanficSoraya sok mindenen ment keresztül már egészen kicsi korában, de a családja elvesztése volt az utolsó csepp a pohárban.Megfogadta, hogy bosszút áll azokon, akik elvették tőle azokat a személyeket, akiket szeretett.De mit is tehetne egy alig 15 éves...
