Harag

1. fejezet

Egy puha kanapén fekve ébredtem.Alig nyitottam ki a szemeim, a hirtelen ért fény máris elvakított.Hunyorogva néztem körbe, és bár elég homályosan láttam a dolgokat, a berendezés és az alkoholszag alapján végülis arra jutottam, hogy egy kocsmaszerűségben vagyok.
Kezdett tisztulni a látásom, szóval megszemléltem a sérüléseimet.Kissé meglepetten vettem észre, hogy szinte az összes sebem el lett látva; a jobb vállamon, a bal alkaromon, valamint a bal combomon egy-egy nagyobb kötés, plusz még pár helyen néhány kisebb kötés "díszelgett". Ahogy kicsit félrenéztem megpillantottam a falnak támasztott jó öreg kardomat, amit még apámtól kaptam.

Gondolataimból a három előttem álló személy jelenléte rángatott ki, akiket csak sikerült végre észrevennem. Gyorsan szemügyre vettem mindhárom nőt: az egyiküknek zöld haja volt.Hosszú lobonca be volt fonva, ami még kontyból indulva is a csípőjéig ért.Középen egy korosabb nő foglalt helyet fekete kimonóban.Az asszony másik oldalán egy nem túl előnyös arcberendezésű amanto állt.Neki sikerült leghamarabb felocsúdnia.
- Ki vagy te? - kérdezett kellőképp lényegretörően a macskafüles nő.Mivel leesett, hogy ők mentettek meg tudtam, hogy a minimum az, ha bemutatkozom.
- A nevem Soraya, amanto vagyok.Nagyon köszönöm, hogy segítettek rajtam! - hajoltam meg előttük. - Megtudhatnám a nevüket?
- Az én nevem Otose.Ők itt Catherine és Tama - mutatott először a nem túl előnyös fejszerkezetű amantóra, majd a zöld hajúra, aki (lévén, hogy a végtagjai csavarral voltak rögzítve) gyanús volt, hogy robot. - Gyere egyél valamit, nagyon kimerültnek tűnsz.
Meg sem várva a válaszomat, már el is indult a pult mögé, ami alól előszedett egy mikrót(?). Majd egy másik fiókban kezdett kutakodni, ahonnan előkerült egy-két zacskós leves(??).
A pultnál ülve méláztam, és csak akkor eszméltem fel, amikor elém tolta a forró levest.Nagyon jól esett, ahogy a meleg folyadék végigcsorog a torkomon.
Rohadtul éhes voltam.Már három napja nem ettem, mert folyamatosan menekülnöm kellett. Azok a szemetek... A klán is miattuk tart ott ahol.Bár ha úgy vesszük itt most én számítok árulónak, amiért nem követem a "hagyományokat". Úgy, ahogy a szüleim és a testvérem sem követték.A családom... Pokolian hiányoznak.
A fejemben egyfolytában anyám szavai visszhangoztak.

"Mindig maradj hű önmagadhoz."

Ez volt az utolsó amit mondani tudott, mielőtt szadista vigyorral a képükön szíven szúrták volna.
Kezem ökölbe szorult idegességemben az emlékre.Bosszút állok azon a csapat rohadékon, ha addig élek is!
Miközben magamban már minimum hússzor kinyírtam a klánom vezetőjét, arra lettem figyelmes, hogy valaki -vagy inkább valakik beléptek a bárba.Már az aurájukból éreztem, hogy nem éppen jó szándék vezérli őket, ami be is bizonyosodott mikor hátrafordultam, hogy jobban szemügyre vehessem az illetőket.
Egy nagyobb csapat magát rosszfiúnak nevező bájgúnár volt, bár volt közöttük néhány jobban izmolt is.Magamban átgondoltam, hogy mennyit regenerálódtam az ittlétem alatt.Végül arra jutottam, hogy valószínűleg nem lesz gond, ha harcra kerülne sor.
- Szép estét Otose-san! - kezdte az egyik nyájasan, miközben közelebb sétált.
- Mit akarsz Nakamura? - kérdezte cseppet sem kedvesen Otose.A férfi erre csak gúnyosan elmosolyodott.
- Tudod kedves, mostanság eléggé pénz szűkén állunk a srácokkal - mutatott hátra a válla fölött a még mindig ajtóban ácsorgó csoportra, ahonnan halkabb röhögés hangzott. - szóval gondoltam kicsit kisegíthetnél minket.
- Arra aztán várhatsz.Hordd el magad! - mondta határozottan az asszony.Nakamura mosolya vicsorgásba váltott.
- Ez nem kérés volt boszorkány! - ezzel előrántott egy kést, és a bár tulajdonosa felé lendült.Ezt látva gyorsan felugrottam, majd kicsit sem finoman arcon csaptam egy bárszékkel, melynek következtében elvágódott a padlón, és búcsút mondott egy-két fogának is.
- A szüleid nem tanítottak meg arra, hogy az idősekkel tisztelettel kell beszélni? - kérdeztem ridegen letekintve rá.
- H-hogy mered te kis ribanc?! Intézzétek el!
A csapat ordítozó (gondolom csatakiáltásnak szánták, de nem éppen jött össze) idióta egyszerre indult meg felém.Megragadtam a katanámat, és továbbra is a tokban tartva azt kezdtem köztük keringeni.Egyszerre kerülgettem az ütéseket és támadtam.Külsős szemmel olyan, mintha táncolva verném bucira a fejüket.
Csak tízen voltak, de mire az utolsó is ájultan esett össze, azért már izzadtam rendesen.Igaz, hogy ezeknek nincs sok eszük, de energiájuk annál inkább.Az ilyen kis piti harcok általában meg sem kottyannak, de az elmúlt három nap folyamatos menekülése azért eléggé kimerített.
Kissé fáradtan huppantam vissza a helyemre.
Tama pókerarccal, míg Catherine és Otose-san hatalmas döbbenettel néztek rám.
- Elképesztő... Ilyen sérülésekkel... - motyogta Catherine még mindig kissé lefagyva.
- Elég gyorsan gyógyulok - vontam vállat.
- Honnan jöttél? - erre a kérdésre kicsit megrezzentem.Nem tudhatják meg.Túl veszélyes lenne nekik.
- Ó-óh elég jelentéktelen kis bolygó, nagyon messze innen - legyintettem gyorsan. - Sajnos tovább kell mennem.Nagyon hálás vagyok azért, amit tettek értem!Ég önökkel!
- Hé, várj egy kicsit...! - meg sem várva, hogy befejezze kisiettem a bárból, és futásnak eredtem. Keresnem kell egy csendes helyet, ahol nyugodtan pihenhetek.
Már vagy öt perce futottam megállás nélkül, amikor találtam egy nagyobb parkot.Lassítottam a tempómon és körülnéztem.A tér közepén szökőkút csobogott, ami körül kör alakban helyezkedett el néhány pad.Messzebb volt egy nagy tó azok számára, akik kedvelik a romantikus csónakázást.Szerencsére volt egy fásabb-bokrosabb rész is, úgyhogy belevetettem magam a bozótosba.Észre is vettem egy fát, aminek a törzse körül volt ölelve egy-két sűrűbb bokorral.Odaültem a fa tövéhez és örömmel nyugtáztam, hogy a bokrok nagyjából elrejtenek a járókelők elől.Betakaróztam a köpenyemmel és amint behunytam a szemeim, szinte azonnal álomba is merültem.

~Gintoki~

Hajnali kettőkor érkeztünk haza Shinapchival és Kagurával egy botrányos munkából.Az öregasszonynál még égett a villany, amin csodálkoztam is egy kicsit, mert éjfél körül be szokott zárni.De végül nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, inkább siettem aludni.Hogy miért nem vártuk meg a reggelt a hazajövetellel?Nincs az az Isten, hogy egy percet is tovább töltsünk annál az őrült vénembernél ,aki azzal bízott meg minket, hogy szerezzük vissza az értékeit.
Azt a "jelentéktelen" kis dolgot azonban elfelejtette megemlíteni, hogy az ő drága értékei a yakuzáknál voltak.És még csak el sem vették tőle, hanem tartozott nekik!Röviden, nem volt túl szívélyes a fogadtatás.
Mindhárman átöltöztünk hálóruhába és elvonultunk a szobáinkba.
Már majdnem sikerült elaludnom.Erre mit ad Isten?!Csengetnek az ajtón, ráadásul elég kitartóan.Magamban fortyogva csoszogtam ki, hogy ajtót nyissak.
Alig tártam ki, egy zokogó férfi térdre esve könyörögni kezdett, hogy keressük meg Yuki-chant és addig nem tágított, amíg el nem fogadtam a felkérést.Amúgy is kissé pénz híján vagyunk.Már megint.

Így esett, hogy reggel nyolc órakor a parkban kerestünk éppen egy hörcsögöt.Szétváltunk és más-más irányban pásztáztuk a földet.
Most komolyan mégis hogy lehet valaki akkora idióta, hogy egy hörcsögöt sétáltat a parkban?! Az is lehet, hogy már rég megette valami!
Elindultam a park erdősebb részébe.Nagyban keresgéltem a földön, amikor zörgést hallottam egy sűrűbb bozótosból.Rájöttem, hogy az a valami túl nagy ahhoz, hogy hörcsög legyen.De azért kíváncsi lettem, ezért óvatosan beljebb másztam.Hát tényleg nem Yuki-chan volt az.
Egy éjfekete hajú lány ébredezett éppen a fa törzsének dőlve.Köpenyével be volt takarózva, de még így is látni lehetett néhány zúzódást és egy-két kötést rajta.
Mikor érzékelte a jelenlétemet szemei kipattantak és egyenesen az enyémekbe nézett. Skarlátvörös íriszei csillogva pompáztak, miközben bizalmatlan tekintettel tetőtől talpig végigmért.Izmai megfeszültek, ugrásra készen állt.
Eléggé meglepett arcot vágott, amikor csak leültem vele szemben és megszólítottam.
- Jó reggelt!Nem láttál esetleg valamikor egy hörcsögöt a környéken?

Nos itt van az első rész, bocsi ha kicsit unalmasra sikeredett, de ígérem majd a történet haladtával izgalmasabbá fog válni (terveim szerint).
A 2. fejezet már készülőben! :)