Az érzés amikor a labda megüti a kezed, majd a háló túloldalán becsapódik. Kinyitom a szemem és meglátom mi van a háló túloldalán. Az ablakon beszűrődő napfény megvakít. Leérkezek földre és nézem, ahogy a labda nekigurul a falnak. Tenyerem vörös volt az erős csattanástól. Imádom ezt az érzést!
A labda jön felém, én kinyújtom a kezem és az ujjhegyeimmel érintem a labdát. Húgom felé pillantok, már fent van a levegőben és várja a feladásomat.Mosolyogva legyintem felé a labdát. Látom ahogy mosolyra húzott szájjal lecsapja. Ilyenkor érzem azt, hogy szükségünk van egymásra. Nincs feladás nem tud ütni, nincs ütő nem tudok kinek feladni. Így van ez a röplabdában.
- Szép ütés!
-Pontos feladás.
Öklöztünk egyet egyet mosolyogva. Hiányoztak már ezek a pillanatok.
- Nem rossz, néhány újonctól.
Három srác állt a tornaterem ajtajában. Egyikük kopasz volt, másik egy átlagos barna hajú volt, nagy mosollyal az arcán, harmadiknak mintha hamuszürke lenne a haja, ő is csak mosolygott ránk.
- Örvendek a találkozásnak! - mosolyogva hajoltunk meg előttük.
- Mi is. -bólintottak.
- Nocsak nocsak, két kis új elsőéves. - közeledett felénk a kopaszka.
Húgomra pillantottam,gondoltam, hogy nem fogja magát visszafogni.
- Ki az elsőéves,Kopaszkám?! - Léptem elé, farkasszemet nézve. Egy magasak voltunk.
- Nem vagyok kopasz!!
- Tanaka, elég lesz. -rántotta hátrébb szürke barátja.
- Öcsi! - a nővérem megragadta a fejem és lenyomott meghajlásba. - Nagyon sajnáljuk!
- Mi sajnáljuk... -vakarta a tarkóját a szöszke - Tanaka ilyen ha új emberekkel találkozik.
- Ismerős érzés. -pillantottam húgomra
- Sawamura Daichi vagyok, harmadéves, kapitány. - mutatkozott be a barna
- Én pedig Sugawara Koushi, szintén harmadéves. - folytatta a szöszke
- Tanaka Ryunosuke,másodéves, szélső ütő. - büszkén húzta ki magát.
- Tenma Sora, másodéves, szint úgy szélső ütő. - mondtam mosolyt húzva a számra
- Tenma Masumi, másodéves, feladó.
- Még egy? - mérte végig, Tanaka a nővérem - Hát, Suga sok sikert...
- Ti gondolom ikrek vagytok, ha nem tévedek - szólalt meg minket nézve a Kapitány.
Összenéztünk nővéremmel és felsóhajtottunk.
- Teli találat. Igen, egypetéjű ikrek vagyunk, ezért hasonlítunk ennyire. Nem, nem tudunk telepátiát alkalmazni, megérzéseink vannak. Igen kevernek minket sokat, igen még a saját anyánk is. - mondtam egy levegővétellel
Láttam tekintetükben a meglepettséget és értetlenséget húgom beszéde miatt.
-Sajnáljuk, megszokás. Mindig valami hülye kérdéseket kapunk, és már van egy alap szövegünk tisztázni a dolgokat. - mondtam tarkómat vakarva
- Semmi baj - mondta Sugawara-san még mindig meglepetten, ami mellé a Kapitány is bólintott
- Első évesek nincsenek?- kérdeztem témát terelve
VOUS LISEZ
Röplabda Bolondok /ÁTÍRÁS ALATT/
FanfictionEgy ikerpár vajon megállhatja a helyét a Karasuno röplabda klubjában? Még akkor is ha lányok? Akik hajszolják az elfogadást? Barátaikban bíznak annyira, hogy elárulják titkukat? Vagy lebuknak? Lélekben összekapcsolódnak, mely meglátszik játékukon...