A Különc

3. fejezet

Hát a romantika ennyi volt, ugyan is benyomtuk a kávét meg egy kis kekszet és már indultunk is. Persze ő nem jöhetett velem, mert ő a technikai- megfigyelő részén van...
Azaz mehettem megint elviselni a perverz főnököm...igen... Öt évvel idősebb nálam. Nem mondom, hogy csúnya, mert akkor hazudnék...De azért na...A főnököm...És hát elég fura.
-Hello Sara! Indulhatunk?- csúsztatja a kezét a derekamra. Én pedig egy laza mozdulattal lerázom magamról nagy tenyerét.
-Jajj...Ne kezd jó?-mondom  kissé dühösen Billnek.
-Mire gondolsz?-kérdezi, miközben újra megismétli a mozdulatot. Erre én mégegyszer lerázom és arrébb állok , hogy ne érjen el.
-Ezt az egészet....Ne tapizz, és ne is érj hozzám ha nem muszáj. Kösz!-majd sarkon fordultam és ott hagytam. Akkor megyek egyedül az erdőbe. Ha vele mennék lehet megerőszakolna...De hát ezért is van az én kis minibicskám! Szeretem a fegyvereket. Most miért baj az?
Út közben felhívtam a legjobb barátnőmet Lucyt. Ő is hasonlóan ilyen helyen dolgozik, csak ő ,, normális" dolgok után nyomoz. Szóval jól elvagyunk együtt. Ő az én tipikus Best Friend Forever- em.

•telefon beszélgetés•
-Szió!-köszön a telóba barátnőm.
-Sziaaa! Na most indultam az erdőbe! Elindítottam a két órát, szóval ha lejárt jelez neked és keressetek ha még nem érek vissza jó?
-Persze, ezt már megbeszéltük. Akkor még van a körül nézésre 1:57 perced szóval hajrá na szia!
-Szia!
Ez csak elővigyázatosság...Ha esetleg nem térnék vissza időben.

A test még mindig ott hever. Egyedül. Rohadva. A lány adatai a következők:
Név: Liana Morgen
Kor: 15
Család: nincs
Lakhely: Blood Street 25. Árvaház.
Születési idő: 2001. 05. 13.
Remek... Ismét egy rohadt fiatal árva, akiről nem tudunk semmi használhatót. Nem tudunk a múltjáról semmit...

5 percem van, mielőtt utánam küldik a kereső csapatokat. Szóval indulás vissza...
Ahogy lépkedek az elhagyatott ösvényen, hallom ahogy mögöttem valaki alatt megreccsen egy faág. Előveszem ,nem, nem a minibicskám, hanem a fegyverem. Célzás nélkül leadok egy figyelmeztető lövést. Semmi. Indulok tovább , de tudom hogy van itt valaki vagy valami... Figyelek...Gyors mozdulatok. Árnyak... Ruhadarab egy fán... Szőr...Ez egy vérfarkas lesz... Még pedig a gyilkosunk!

-Itt vagyok! Sara Gold! Aki ennek a lánynak az ügyében nyomoz! Pontosan, és megfoglak találni! Nem rejtőzhetsz el! Előlem nem!- tárom szét a karom ahogy ezt ordítva mondom. Majd hirtelen, egy irdatlan nagy fekete farkas terem előttem. A vér is megfagy bennem. Nem bírok mozdulni...Azok a hatalmas sárga szemek! Majd hirtelen rám tör a felismerés...Ő az! Ő az aki megölt egy ártatlan árvát! Gyilkos!
-Gyerünk! Tépj szét engem is! Hajrá!-nézek a szemébe. Ebben a pillanatban rám ugrik és a földre teper, nagy mancsaival nem engedve, hogy szabaduljak. Tudom, hogy most vége...Ez már nem a MAJDNEM kategóriába fog tartozni... Érzem...
Majd sötétség....
5...
4...
3...
2...
1...
Hallom ahogy az övemen elkezd rezegni a nyomkövető...Az időm lejárt. De élek. Nem ölt meg. Még.... De nem látok. Vagyis van valami a szememen amitől nem látok. Biztos egy kendő...
-Na élsz még?-hallok meg egy mély reszelős férfi hangot. Ő az... Ez már biztos.
-Hol vagyok?
-Hé köszönni nem illik?- kérdezi sértődötten.
-Gondolom nem jópofizni hoztál ide! És ki vagy te?
-Harry.
-Pontosabban?
-Harry Morgen!
-Mi???
-Igen...Liana bátyja. Én is a gyilkost keresem. De nem én öltem meg! Szerettem, pont a hétvégén költözött volna vissza hozzám...
-De...Liana nem volt vérfarkas...Te pedig az vagy...
-Igen, az vagyok. Az egész családból csak én.
-Az meg, hogy lehet?
-Úgy, hogy anyám szépen férre dugott valami fasszal aki vérfarkas volt...És én lettem az eredmény.
-És megkérdezhetem, hogy mi a francért raboltál el???
-Mert szükségem van a segítségedre... Sara...
-Mégis honnan tudod a nevem?!
-Figyellek azóta, hogy a húgom meghalt...
-Két hete követsz??
-Igen...-kezdi vakargatni a tarkóját.
-Tudod...Nem kellett volna elrabolni! El is mondhattad volna csak úgy!!!-ordítottam rá, még mindig azzal a szarral a szememen.
-Leszednéd?-kérem a hangulatomhoz képest nyugodtan.
-Kérd szépen!
-Hogy mi van?!
-Jól hallottad kérd szépen!
-Akkor nem segítek neked...
-Naa...Csak annyit kell mondanod, hogy kérlek vedd le.
-Ahhj...Kérlek vedd le ezt a szart a szememről ó nagy Harry!-parodizálom ki egy kicsit, miközben a kendő alatt megforgatom a szemem.
-Na látod! Nem is volt olyan nehéz!-és lőn a világosság! Újra láttam! Ennyi kellett kikaptam a hátsó zsebemből a késem elvágtam a kötelet ami a kezemet tartotta fogva, és máris szabadon álltam Harry előtt kezemben a kést forgatva.
Ő pedig csak tátott szájjal bámult rám.
-Na mi van? Csak nem meglepődtél?-kérdeztem egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Öö...Ezt hogy? Mármint az előbb még...
-Igen... Igen...Csak tudod ha látok, akkor nincs előttem akadály!-kacsintok rá talán egy kicsit nagyképűen...No ego... Majd kinyitottam az ajtót és már mentem is vissza...Csak hát, volt egy kis probléma. Rohadtul nem tudom hol vagyok. Szóval kissé beégve visszasétáltam Harryhez.
-Khmm...Nem tudom merre menjek haza...
-A fa mellett jobbra, aztán egyenesen és a hatalmas sziklánál balra. Na csá!
-De...Mi lenne ha mondjuk esetleg elkísérnél?
-Miért?-néz a szemembe.
-Mert amennyire ismerem magam eltévedek-mondom egy szem rebbenés nélkül.
-Ahhj már....-lép ki az ajtón és elindul.-Akkor nem jössz?-néz vissza.
-De megyek...

/ Véleményeteket kérlek jelezzétek!! ❤/