A Különc

9. fejezet

Figyelmeztetek mindenkit, ez a rész erősen +18!

Miután James elhagyta a házat kínos csend állt be köztünk. Harry felé kezdtem lépdelni, majd leültem mellé a kanapéra. Fejemet a vállára hajtottam.
-Haragszol?-kérdeztem.
-Nem...-sóhajtott-nem rád. Viszont szabályt szegtél-néz rám.
-Tudom...-veszem le fejem a válláról és kezemet kezdem tördelni.
-Ne félj...nem fog fájni...most csak ötöt kapsz.
-Miből?-ráncolom össze a homlokom zavartan.
-El foglak fenekelni...-fúrja tekintetét az enyémbe- Gyere feküdj a térdeimre.
Tettem amit mondott. Elhelyezkedtem a lábán úgy, hogy a hasam és alhasam legyen a lábain. Tudtam, hogy nem lesz előnyös a szoknya az nap. Könnyedén felhajtotta a virágos ruhadarabot, majd bugyimba beakasztotta az ujját és egy laza mozdulattal letolta az anyagot. Kikerekedett a szemem, de nem akartam szólni, hátha azért többet kapnék.
-Számold jó?
-Ahha...-sóhajtottam.
-Gyengéd leszek...nyugi...-éreztem ahogy elmosolyodik. Majd lendült a keze és az egyik félgömbömön csattant. Nem volt fájdalmas, még elviselhető volt.
-1...-számoltam engedelmesen.
Majd újra éreztem kezét ezúttal a másik farpofámon.
-2...-ez már egy kissé erősebb volt, de nem túlzottan. Majd újra és újra.

-5...-lihegtem miközben egy kósza könny kicsusszant a szememből. Egyből letöröltem. Nem fájt annyira, hogy sírjak.
-Na megérdemelted?-kérdezte érces hangján Harry, miközben bugyimat visszahúzva végig simított pirosló popsimon.
-Igen-hajtottam le a fejem.
-És miért?
-Mert nem fogadtam szót...-kémleltem a padlót.
-Okos kislány-húzott magához egy könnyed csókra-Menjünk aludni-mosolygott rám, kezét nyújtva. Elfogadva azt, indultunk a szoba felé. Mielőtt beléptünk volna, erőszakosan a falnak tolt, teljes testét nekem nyomta. Az arcomba szuszogott.
-Tudod...annyira kívánlak...-tűrt el a szemem elől egy kósza hajszálat. Mellkasom gyorsan emelkedett, majd süllyedtt-és te?
-N-n-nem is tudom...-most erre mit mondjak?! Nem is értem erre mi a helyes válasz.
-Derítsük ki...-majd felhajtotta szoknyám és benyúlt a bugyimba. Száját mindent sejtető mosolyra húzta. Kezét kivette a bugyimból, majd a nedvemmel áztatott ujját a szemembe nézve nyalta le. Ez után a tette után, végleg az övé lettem. Már nem tudtam volna leállítani, de őszintén nem is akartam. Egyből számra tapadt,erőszakosan nyomta át nyelvét a számba. Emiatt kissé érezhettem saját ízem. Ajkaink harcoltak a dominanciáért. Ő nyert. Felkapott, mire én dereka köré kulcsoltam a lábam. Cipőjével berúgta a háló ajtaját, mire az nagy zajjal csapódott a falnak. Az ágyhoz csoszogott, miközben én rajta csüngtem. Ajkaink egy pillanatra sem álltak le. Ráfektetett az ágyra és áttért nyakam kényeztetésére. Nyálas puszikkal lepte be, a vékony bőrt egy helyen erősen megszívta mire sóhajtottam egyet. Nem akartam nyögni. Még jobban szívta,majd motyogott valamit:
- Nyögj apucinak...
Erre erőteljesen belemarkolt a csípőmbe. Nyögtem. Nem bírtam tovább. Elkezdtem lehúzni róla felsőjét. Viszont valaki megzavarta tevékenységünket. Berúgták az ajtót és egy tíz éves vörös szemű kislány állt az ajtóban. Szőke haja vállaira omlott. Annyira szép volt. Le kellett volna festeni. Fehér kis hálóingében ide-oda dülöngélt.
-Szia bátyó...Ő meg ki?-emelte felém kis kezét.

Értetlenül fordultam Harry felé.

-Nem is említetted, hogy van még egy húgod.

A válasza egy új munka felhívását jelentette.

-Nincs is...-abban a pillanatban a kislány köddé vállt.