Se vele, se nélküle

#5

Anyum reggel érdeklődött, kivel voltam tegnap, de ahogy csak tudtam, tereltem. Meséltem neki minden mást, és azt mondtam, ha hazaérek a suliból, megbeszéljük a tegnapit.
Amikor beléptem a suliba, Balázs már ott állt, és valószínűleg az én érkezésemet várta. Nagy mosollyal fogadtuk egymást, amit 1 héttel ezelőtt nem is gondoltam volna.
Hihetetlen gyorsasággal alakultak köztünk a dolgok. Ez nem probléma, ugyanakkor nem is a legjobb.
-Szia!
-Szia!
-Láttad a jó reggelt üzenetemet facebookon?
-Uhh, nem. Reggelente nem nagyon nézem, mert kevés időm van elkészülni.
-Sebaj, akkor majd holnap reggel is írok- amint kimondta, kacsintott egyet, én pedig tűzvörös arccal állhattam ott előtte.
-Amúgy Virág. Ma is mész kajálni? Vagyis inkább megyünk?
-Mehetünk. Részemről okés.
-Rendben. Utána elmegyünk desszertet enni egy olyan helyre, amiben biztos vagyok, hogy szereted.
-Húúha... akkor még kell várjak több, mint 7 órát.
-Igen sajnos. De nekem is. És nehéz nélküled.
-Hülye! Én azért mondtam, mert kíváncsi vagyok arra a helyre.
-Tudom, tudom...
-Na, akkor majd találkozunk.
-Igen, igen.
-Szia, Balázs.
Màr épp indultam volna, amikor annyit éreztem, hogy megragadja a karomat, maga felé fordít, mélyen a szemembe néz.
-Köszönöm.- mondta.
-Mit?
-Hogy akkor megbotlottál.
Most már a számra kaptam puszit, és egyszerűen lesokkolódtam. Hihetetlen érzések kavarogtak bennem. Viszont imádom a kialakult helyzetet. Imádom, hogy van olyan, hogy mi ketten. Imádom az egészet. Imádom őt.

❤-❤-❤-❤-❤-❤-❤-❤-❤-❤

Aznap délután
Miután megkajáltunk, Balázs eltakarta a szemem, és úgy mentünk végig a fél városon.
-Készen állsz?
-Persze!
-Akkor.. Nyisd ki a szemed!
-Aztaaaa*-*
Az egyik TheBoxDonut üzletben voltunk, körülöttünk minden tele volt jobbnál jobban kinéző fánkokkal.
-Honnan tudtad, hogy tetszeni fog nekem?
-Emlékeztem ám arra a napra, amikor megbotlottál. Fánkot ettél, és a legfinomabb fánkokat itt lehet kapni.
Gondoltam, eljöhetnénk. Na mondd, mit kérsz, és fizetem.
-Köszönöm, akkor legyen az ott!- mutattam rá egy fehér mázzal bevont fánkra.
Miután kellemes hangulatban eltársalogtunk, és a fánkot megettük, Balázs feltett egy ismerős kérdést:
-Hazakísérhetlek?
-Felőlem...
-Tudom, hogy akarod.
Itt mind a ketten elmosolyodtunk, majd azt mondtam:
-Kísérj.
Az utat megint végig beszélgettük, és bár  először olyan bunkón válaszolt, (amikor még az augusztusi eset történt)
kezdem egyre jobban megkedvelni őt.
Amikor a házunkhoz értünk, az ajtó előtt kb. 5 perig ölelt engem. Ott álltunk, csak ketten. Éreztem, hogy az ő szíve is majd' kiugrik a helyéről. Amikor pedig már túl régóta ölelt, eltolt magától, a szemembe nézett, és megint egy "jó éjt, aludj jól"-al búcsúzott el. Most viszont én adtam neki puszit.
Hihetetlen. Csodálatos.