Se vele, se nélküle

#6

  Így ment ez heteken keresztül. Na jó. Körülbelül 3 hónapon át. Ez alatt az idő alatt sikerült teljesen megismernünk egymást. Fel tudnám sorolni minden kiskori emlékét, a félelmeit, titkait, stb.
Ha valamelyik napokon délutánonként nem tudtunk elmenni sehova, mert estig zeneórákon kellett lennünk, akkor mi után hazaértünk (én 10 körül, ő fél 11-kor) éjfélig cseverésztünk facebookon.
Mellette nyilván tanulni is kellett/ kell ezért azt sem szoríthattam/szoríthatom háttérbe.
Egy fagyos decemberi napon Balázs szintén hazakísért.
A bejàrat előtt álltunk, megfogta a derekamat, közelebb húzott magához.
-Most akkor mi van velünk?- kérdeztem, de amint feltettem ezt a kérdést, kicsit megijedtem, mi fog most következni.
-Hogy mi van velünk? Szeretlek.-mondta.
Közelebb hajolt, és megcsókolt. Filmbe illő jelenet volt, nem hittem el, hogy ilyen megtörténhet velem. Soha nem akartam, hogy vége legyen. Soha.
Amikor vége lett a romantikus csókjelenetnek, olyan történt, amire nem számítottam. Elsírtam magam.
Szinte már zokogtam a vállán.
-Naa, mi az?- kérdezte kellemes hangnemben.
-Semmi, csak...-szipogtam- annyira örülök. Neked. Nekünk.
-Jaaj. Én is nagyon örülök. Ne sírj. Minden rendben van. Itt vagyok.
Nos, itt még nagyobb zokogásban törtem ki. Ha egy fiú ilyet mond, pontosítok, ha Ő ilyet mond akkor egyértelműen elolvadok.
Ez után szorosan magamhoz öleltem.
-Én is szeretlek. Nagyon.
Mi után nagy nehezen sikerült egymástól búcsút vennünk, olyan következett, amivel még nem számoltam. Anya.
-Nem hiszem el Virág. Tudod te, hogy hány óra van? Minden héten minden második nap elmész itthonról, a telefont csak akkor veszed fel, ha húzszor hívlak, egyszerűen nem értem mi ütött beléd. Halljam.
-Én csak....- folytattam volna, de félbeszakított.
-Ne magyarázkodj nagyon kérlek, ehhez most fáradt vagyok. Menj fel a szobádba!
-De hát én csak el szerettem volna....
-MOST!
Muszáj volt így tennem. Miért van az, hogyha egyszer el szeretnék neki mondani valamit, akkor végig sem hallgat? Sőt, ha ő kéri (inkább követeli), hogy mondjak el valamit, akkor végig sem hallgat? Érthetetlen.
A szobámban már ott várt rám Pamacs. Imádok így haza érkezni. Mindent megosztok Pamaccsal. Mi történt velem aznap, milyen jegyeket szereztem, na és hogy mi van Balázzsal.
Barátokat nem nagyon sikerült szereznem, akikre viszont szükségem lett volna. Viszont így fer az élet: valakinek barátokat ad, valakinek szerelmet. Ha egyszerre lenne mind a kettő, meg mellette tökéletes élet, akkor kivételesnek kéne magamat éreznem.
Az ölembe vettem a szintetizátorom, és játszani kezdtem rajta. Az új dalomon finomítgattam, tulajdonképpen befejeztem. Folyamatosan Balázs jàrt az eszemben. Általa szereztem ihletet a második saját dalomhoz: Köszönöm