Intenzív késztetések [18+]

Egy

Az éjszaka közepén, úgy hajnali 3 lehetett, de én csak forgolódtam az ágyamban.
„ Tedd meg Alexis, meg kell csinálnod"
A hang egyre erősödött, és visszhang társult hozzá. Egyszerre olyan hangerővel bírt, hogy nem bírtam tovább.

Ott ültem egy vértenger közepén, csak röhögtem és röhögtem. Vérben ázott kezeimet az arcomra raktam, és tovább röhögtem. Hirtelen halványulni kezdett a nevetésem, körül tekintettem, és kapkodni kezdtem a levegőt... Mégis mit tettem? Úristen, el kell tűnnöm! Futásnak eredtem, mer eluralkodott rajtam a félelem, a sírás kerülgetett. Rohantam, egészen messzire értem, egy üres játszóházba, ahol egyszerűen felmásztam a gumimászóka tetejére, és a fedetrésznél, oldalának neki dőlve sírtam. Mégis... Mit... Tettem?! Hirtelen felvillant a vértenger, a halott szüleim teste, melyek vérben úszva, darabjaira cincálva tengtek a hálószoba közepén. A nővérem felismerhetetlenségig vagdosott, kínzott darabjai...
„Oh , kicsi-kicsi Alexis, jól cselekedtél! Egy percig se bánd, amit tettél. Tudod, hogy ők is csak hazudnak neked! Hisz, mindig mondták mennyire büszkék rád, amikor meg azt hitték, nem figyelsz, csak röhögtek és röhögtek rajtad! "

Hazugok! Kétszínű, rohadékok! Kinek kelletek! S újra, vérfagyasztó röhögés törte meg, a magány és egyedüllét csöndjét.

De ha ők hazudtak, akkor mindenki! Szélsebes iramban settenkedtem Dominick házához. Felmásztam a tetőre, s bekopogtam a fiú szobájába. Felriadt, és az ablak felé fordult lassan. Ijedten az ablakhoz sietett, kinyitotta, és megszepenve nézett ég kék szemeivel.

- Alexis! Mit keresel itt? Hajnali négy óra van! - suttogta dühösen, majd végignézve a ruházatomon, félelem és ijedtség ült arcára. - M-M-Miért véres a ruhád?! Mi történt?!

- Shhh! Hallkabban! Bemehetek?

- Gyere, gyorsan!

Körülnézve a szobájában, becsuktam az ablakot magam mögött. Dominick leült az ágyra, méghozzá háttal velem, azt hiszem, keres valamit.
„Gyerünk kislány, itt az idő! "
Mögé settenkedtem, és befogtam a száját, végig simítottam az arcát a másik kezemben lévő véres késemmel, egészen a nyakáig, és hirtelen mozdulattal átfordítottam a kést az élére, és elvágtam a torkát. Szájátbefogva néztem végig, ahogy szépen, lassan elvérzik.

- Hazug! - suttogtam, majd elengedtem, és az élettelen teste a földön landolt, egy halk koppanással.
Körbe jártam a ház minden szobáját, de más nem volt otthon, és egy elégedett kacajjal elindultam vissza, az elhagyatott játszóház felé, és az ajtót támasztva vettem szabálytalanul levegőmet...