Intenzív késztetések [18+]

Öt

„ Leleplezett eltűnés"
„ Riverfallban egy gyilkos garázdálkodik! A sorozathyilkosunk Alexis Rose! Riverfall és környéke vigyázat! Ne hidd, hogy hibázhat. "

Ez csak egy rossz rémálom lehet... Alexis, te idióta! Mihez kezdesz ez után? És... ha elkapnak?

Sietve leültem a legszimpatikusabb székre, és gondolataimmal harcolva bámultam ki a vonat ablakán... Csak ment és ment. Már fogalmam se volt mióta is utazok, amikor egy mézédes férfihang szólt felém.
- Elnézés, foglalt ez a hely? - kacér mosolyt villantott felém. Nem sokkal lehetett idősebb nálam, és magassága úgy a 180 -at üti. Mézszőke haja volt, csodálatos zöld szemmel párosítva. Vissza mosolyogtam.
- Nem, nyugodtan ülj le.
Az út folyamán beszélgetésbe elegyedtünk, mikor hírtelen megállt a jármű az állomáson,de nem is ment tovább.

„Egy gyilkos van a vonaton! Figyelem! " - mondta be a hangos bemondó.
Automatikusan a számhoz kaptam és elkezdtem rohanni a nyíló ajtó felé. A srác azt hihette, hogy a gyilkos elől rohanok, mert futott utánnam. Kiérve az ajtón jobbra-balra kapkodtam a fejem. Mikor újra nekiiramodtam, egy érintés visszahúzott.

- Én megvédelek - mosolygott kedvesen, majd magához ölelt. Megszeppenve álltam egyhelyben, mint egy értetlen óvodás, azonban elég nyugodt voltam. Az ölelés végeztével, gyors léptekkel egy kis kávézóba mentünk, ahol a legközelebbi helyet foglaltunk el.

- Amúgy, még nem is tudom a nevedet.

- Trevor. A tiéd?

- Alexis.

- Elnézést, mit kérnek? - kérdezte türelmetlenül egy fiatal pincérnő.

- Palacsinta - feleltünk Trevorral egyszerre. Majd a nő felírva megfordult tengelye körül, visszaindulva a konyha felé

- Pillanat, elmegyek mosdóba, addigra csak kihozzák.
Én bólintottam, és néztem, ahogy benyit a mosdó ajtaján. A táskámba kutakodtam, leellenőrizve, mindenem megvan-e. Hirtelen valami megszúrta a kezem. A késem volt az, mimás.

„ Nehogy már felmondj a gyilkolással, egy szépfiú miatt. Ő is ugyan olyan kétszínű, mint a szüleid! Ott fog belédrúgni, ahol a legjobban fáj! "
Megállt bennem az ütő. Egy nagy lendülettel felálltam, elindultam a mosdók felé, ahol automatikusan a férfimosdóba surrantam, majd hirtelen a kezetmosó fiú meglepett arcára lettem figyelmes. Értetlenül rám mosolygott. Mosolyogva odamentem hozzá, mintha meg akarnám ölelni, majd egy hirtelen mozdulattal, sunyi módon elkaptam a jobbkezemmel a fejét, és belevertem a csapba. Majd újra, és újra. Lebasztam a földre testét, ráültem a hasára, és elvágtam a torkát. Egy hangos röhögésrohammal párosítva, a földre terpesztettem, majd levegő után kapkodva, rémülten, elkerekedett szemmel bámultam az elvérzett tetemet. Felkeltem, és megmostam véres kezeimet. Majd lemostam a késemet is.
„Tudod , nincs visszaút. Nem bizonytalanodhatsz el. Csak magadat mentetted. Mint egy normális ember. "