Intenzív késztetések [18+]

Négy

Találtam egy szép, fehér táskát is, azután kimentem a késemért, amit utólag lemostam, majd beleraktam a táskába. Elindultam az autók és emberek által kitaposott úton, ami a falunak a másik végébe vezetett. A tisztásról kiérve, egy homokútra tévedtem, melynek egyik végén az erdő, másikon a falu volt. Így hát elindultam a kis falucska felé.
„Imádlak te lány! Hát így kell ezt látod! De az íjjászkodás nem volt a tervbe te szerencsétlen! Hisz majdnem elbasztad! Mit képzelsz!?"
„ Hű, eddig csöndbe tudtál maradni... Most mért nem?"
A kis faluban zajlott az élet. Egy csomó ember csoportokba verődve beszélget, és a bódéknál vásárolgat. Hiába, itt mindenki olyan, boldog volt.
Elsurrantam a sok ember között, és továbbálltam, valami menedék után kutatva. Egy kereszteződéshez érve, balrabforultam és már-már majdnem az út végén jártam, amikor megpillantottam egy lepukkant, ajtónélküli kis házat. Gondoltam ez megfelel, legalább egy éjszakára. Körül néztem ebbe az óriási falusi labirintusban. Az előszobában nem volt semmi érdekes, csak egy törött kép. Betévedtem az ebédlőbe, ahol egy asztal állt, négy székkel, egy elrohadt virággal a közepén. Egy porcelántányér gyűjtemény volt egy alacsony szekrényen, melyek fele összetört. Egy boltíven keresztül a konyhába jutva átkutattam a fiókokat, szekrényeket. Csak egy hosszú véres maddzag hevert az egyik pulton. Korgó gyomrom félbeszakította kutakodásom, és kimentem vissza a piacra valami kaját venni a halott nő pénzéből.
Elindultam hát, de valami elterelte a figyelmemet. Megpillantottam egy rakás játszó gyereket, egy kis eldugott játszótérszerű helyen. Érdeklődve kémleltem őket, az egyik kisfiú észrevett és kedvesen odajött hozzám.
- Szia! Te ki vagy? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Alexis Rose - A kisfiú értetlenül nézett rám, visszafutott a többiekhez, suttogott nekik valamit, és egy rakás értetlen szempár bámult vissza rám.
- Te vagy az eltűnt lány? - érdeklődött az egyik kis szőkefürtös kishölgy, majd felkuncogott - De nem tűnhettél el, hisz itt vagy!
- Van kedvetek velem bújocskát játszani?  - mosolyogtam rájuk a lehető legaranyosabban.
- Igen! - mondták, szinte egyszerre.
Elkedtem számolni. Majd mikor eljutottam a 100 -ig, (na jó csak 50-ig) a keresésükre iramodtam.
- Aki bújt, aki nem. Jövök!
Rögtön a mászóka alatt meg is találtam a fürtöskét. Észrevétlenül mögésunnyogtam, és a madzagot előkapva, a nyaka elé fogtam, majd megfojtottam. A fürtös kislány egyszerűen a porba hullott. Elindultam a többi gyermek keresésére, és nagy nehezen ráakadtam két egymás mellé bújt kisfiúra, akik ott nevetgéltek. Odasettenkedtem, elraktam a madzagot és a kést bújtattam elő, amivel leszúrtam az egyiket, a másik felsikított, ezért befogtam gyorsan a száját, rámosolyogtam, majd nekilöktem "véletlen" egy kiálló szögnek, ami rögtön elvéreztette. Már csak a 2 kislány van. Őket először nem találtam meg. Valami női hangot hallottam.
- Cody, Aisa hol vagytok?
Odakaptam a fejem, és az anyukájához futó vöröskét megláttam.
- Anyu, bújocskázunk egy lánnyal, Cody nem tudom hol van - kuncogott.

Én bebújtam a kuka mögé. Vártam a megfelelő alkalomra, amikor a nő felsikoltva meglátta a szögreakasztott fiát.
- Kicsim, mond a maminak, kivel bújócskáztatok ti? - kérdezte sírva a telefonja után kapkodva.
- Alexis Rose.
Anyukája ijedte a rendőrséget tárcsázta - Kicsim, maradj ott.
Előugrottam, befogtam sietve a száját és leszúrtam a kislányt.
- Háló, rendőrség?  Egy gyilkos garázdálkodik Észak- Riverfallban. Siessenek! A kisfiam.... Sze... - félbeszakította mondatát a fulladozás miatt, amit én okoztam kis kincsemmel, a madzaggal. Felkaptam a telefont és kinyomtam, azonban el kellett tűnnöm. Eliramodtam a rejtekhelyre ahol átöltöztem, onnan pedig űútnak indultam, olyan gyorsan ahogy csak tudtam. Szuper! Az éjszakámnak megint lőttek. Sírva rohantam egészen egy kútig, ahol lemostam a kezem és a kést, majd rohantam a legközelebbi vonatállomásig. Viszlát Riverfall! 

Az állomáson vettem jegyet, egészen Angelwood -ig. Hosszú utazás lesz.

„Te félkegyelmű, a gyerek!  Ott maradt a gyerek! "
„ Jaj ne baszogass már ezzel, rég volt... "
„Nem az a gyerek... Hanem az egyik kislány!  Nem ölted meg! Tudni fogja ki vagy... "

A szám elé kaptam a kezem.
Az agyzsibbasztónak igaza van! 
Rámtört a sírás, és hiába utazok,  innentől már hivatalosan is menekülhetek, mert körözni fognak. Gratulálok Alexis, ezt is megcsináltad!