Intenzív késztetések [18+]

Hét

Végjáték
"A rendőrség már Alexis Rose közelében van. Nem menekülhetsz, bárhol is vagy!"

Nem tudtam aludni, úgyhogy elindultam a lépcső felé, de mikor susmorgást hallottam lentről, megtorpanttam a lépcső közepén. Kilestem a fal mögül, ami a lépcső mellett húzódott. Három rendőr tárgyalt a rémisztő fickóval, aki a lépcső felé mutatott. Az a rohadt vén semmirekellő kihívta a zsarukat. Elborult az agyam, visszarohantam a késért. Rendőrök ide vagy oda, én kinyírom a szemétládát!
"Te idióta, lebuksz! Nem erre tanítottalak!"
"

Nem érdekelsz, inkább lebukok csak kussolj már, elegem van belőled!Megértetted?" - suttogtam fenyegetően.
Elindultam az ablakok felé, dübörgött a fülemben a vér. Éreztem ahogy lángra kap az arcom, kidagadtak a csuklómon az ereim. A számba kaptam a kést, lemásztam az ereszen, azután vadul kutatni kezdtem azt a bizonyos hátsóajtót. Belöktem, majd odalopakodtam. A rendőrök a lépcső felé indultak. Én rávetettem magam a rohadékra majd átszúrtam rajta a késem. Olyan szinten elöntött a düh, hogy megállás nélkül csak döftem és csak döftem bele azt a kibaszott kést. Hirtelen beárnyékolódott minden. Elejtettem a kést, földhöz vágtam magam. Felültem a falnak dölve, forrtam a méregtől. Magam alá húztam a térdem, ezután előre-hátra billegni, hintázni kezdtem. Kitört belőlem az az égtelen, mély röhögés teli torokból. Mint egy igazi, vérbeli gyilkos.
"Ennyi volt, az én időm lejárt! Elegem van! Érted? E-LE-GEM!  Vérbeli gyilkost faragtál belőlem! Most örülsz? Volt családom, barátaim! Erre te megjelentél! Megöltem a családom miattad! Ezt felfogtad? Mindent elrontottál!" - üvöltöttem a fejemben lévő hangra.
Elkezdtem dudorászni, énekelni egy durva sort, az agyam kihagyott.

Annyit fogtam fel, hogy a rendőrök megbilincseltek. A következő amire emlékszem, hogy itt ébredek! Ebben a szarfészekben, kikötözvő egy ágyhoz egy bezárt szobába, aminek piszkosfehér színe van és kibaszottúl szűk.
"Hihetetlenül ostoba vagy, Alexis Rose! Egy kicseszett roncs!"
"Hidd el, én is jobban örülnék, ha inkább kinyírtak volna! Nincs már miért élnem! Elbasztad az életed Alexis, nagyon elbasztad!"

A következő pillanatban kinyílt az ajtó, egy nővérke lépett be, majd ijedten rámtekintett. Belépett mögötte egy magas, őszhajú fickó. Magabiztos volt. Odalépdelt hozzám, majd a kezével megszorította a nyakam, ami feljebb csúszott. Rémülten megpróbáltam lerázni magamról. Ő erre megszorította az álkapcsom, mire dühösen újra a rázós módszerrel próbálkoztam. Ő elmosolyodott, majd rólam levéve a kezét felröhögött.
- Fölöslegesen harcolsz Tündérke, márcsak két napot maradsz itt. Utána szabadvagy!
- Igazán? - kérdeztem mogorván.
- Szabad leszel, a Pokolban szivi! Itt fogsz megrohadni, egy szobában, egyedül! - Újból felröhögött, majd kiviharzott a patkánylyukból. A nővér szomorúan engem nézett egy darabig, majd kiment. Az ajtót becsukva maga után. Az utolsó amit hallottam, az a zár kattanása és a kulcs csörgése volt. Mit csinálnak velem? Megfognak ölni?